Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
ADATTÁR - CSEH GÉZA: Levél Kádárnak – Egy renitens pártmunkás esete a forradalom után
miatt nyíltan nem eshetett szó a levélben. Bár a leváltott osztályvezető- helyettesnő a szovjetellenesség vádját határozottan visszautasította, elismerte, hogy a Kommunista Pártot újjáalakító ülésen említette a szovjet csapatok kivonásának szükségességét, továbbá a Kunszentmártoni Járási Pártbizottságon a szovjet tanácsadók Magyarországon tartózkodását költségesnek nevezte. Levelében leírta, hogy a pártiskoláról Sztálin, Rákosi és Farkas Mihály műveit egy-egy sorozat kivételével bezúzásra a papírgyárba akarta kivitetni. Továbbá, hogy vitatkozott azokkal, akik a forradalom kitörésének legfőbb okát Rákosi leváltásában látták és az értelmiségieket egységesen ellenforradalmároknak tekintették. A levél befejező soraiból kitűnik, hogy Vígh Erzsébet nem a pártbizottsági állását kívánta visszaszerezni, hiszen gyermekkori vágya szerint pedagógus szeretett volna lenni. Az 1956-57-ben átélt gyors változások, a sztálinizmus bűneinek részleges nyilvánosságra hozatalától a forradalom időszakán át a kommunista hatalmi restauráció teljessé válásáig eltelt másfél esztendő élményei és a szilárd kommunista meggyőződésű emberek számára érthetetlen temérdek ellentmondás érlelte meg benne azt az elhatározást, hogy minderről a reformernek, vagy legalábbis a szektás irányzat ellenfelének hitt Kádár Jánosnak levelében beszámoljon. Igazságkeresése bizonyos fokú naivitásról, sőt tájékozatlanságról tanúskodik. Bizonyára felháborította, hogy a Szolnok megyei pártvezetésben a dogmatikus felfogású funkcionáriusok kerültek vezető pozíciókba, miközben a Központi Bizottság csökkenő intenzitással ugyan, de továbbra is elhatárolódott a Rákosi-Gerő-klikktől. Vígh Erzsébet azonban nem érzékelte, hogy a Nagy Imre-vonal felszámolásával a legfelsőbb pártvezetés jobb híján rá volt utalva a szektás politika híveire és a meggyőződés nélküli karrieristák támogatására. Ráadásul ezt a tendenciát erősítette Hruscsov taktikázása a sztálinista szovjet politikusokkal szemben és a jugoszláv-magyar viszony újbóli elhidegülése. A leváltott osztály vezetőhelyettesnőt talán leginkább a Szolnok Megyei Pártbizottságon tapasztalt határtalan talpnyalás háborította fel, amely a hatalomba visszakerült és a megürült magasabb pozíciókba helyezett szektás személyek körül kialakult. Bosszantotta a korábban vele azonos nézeteket valló, most mégis behódoló munkatársainak magatartása, pl. Telekné, a pártiskola vezetőjének esete, aki a forradalom idején ugyancsak a “liberális” szárnyhoz tartozott, most viszont az új megyei pártvezetéshez csatlakozott és így korábbi funkcióját megőrizve az esti egyetem vezetője lehetett. Bizonyára ezért említette Telekiné jobboldali meggyőződését levelében. Vígh Erzsébetnek azonban a Központi Bizottságtól várt támogatás helyett rövidesen nyilvános felelősségre vonásban lehetett része. A KB Párt- és Tömegszervezetek Osztálya (PTO) foglalkozott ugyan panaszával, mivel a személyeskedés gyanúja, a megyei pártbizottság döntésében Csáki István másodtitkár rosszindulatának érvényesülése is 486
