Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - SELMECZI LÁSZLÓ: A Jászság betelepedése és kialakulása
napkeletrül Jász Apáti Várassa, délrül Jákóhalma, és Jász Berényi Négyszállása nevű Puszta, napnyugatrul ismét Árokszállása".144 Jászdózsa, miután a téves megítélésen alapult 1433. évi előfordulására vonatkozó adatot törölni kellett a településre vonatkozó adatok sorából,145 a Jászság részeként a jász települések közül a legkésőbben, az 1540-es években jelent meg a forrásokban, Dósaszállás (Dósazallas), ill. Dósa néven.146 Ettől kezdve szerepelt a jász községek között. 1558-ban Dósa, 1564-ben, 1567-ben Dósa Szállás néven említették. 1570-ben a török 32 háztartást írt itt össze, 1577-ben nem tudtak adatokat felvenni a településről. 1587-ben ismét feltüntették Dósa adóját. 1595-ben azt írták róla, hogy a tatárok elpusztították. 1637-ben újra említették, ekkor 88 forint 20 dénárt fizetett a nádornak 147 A helyi hagyomány szerint Jászdózsa lakossága a településnek a ma ismert helyére 1600 körül költözött Négyszállásról.148 „Midőn a Dósaiak a jelenleg létező templomot építették, a Négy Szálláson volt régi templom romjaiból - mint saját]okból - a köveket elhordották".149 Valóságosan TÓTH J. 1976. 35-36. p. Tóth Péter bizonyította be, hogy Jászdózsa 1433. évi említése téves, amelyet Fodor alapján kritikátlanul fogadtak el a kutatók. Mint Tóth írta, a hely amire azok a szerzők hivatkoztak, akik elfogadták az 1433.évi adatot, köztük jómagam is, Fejér Codex dipolimaticusa VIII/3. kötetének 5. oldalára hivatkoztak. Arra a passzusra, ahol Fejér a jászokról értekezett. Fejér „valóban megemlíti Dózsa nevét, de arra az oklevélre hivatkozva, amelyben 1433. augusztus 14-én Zsigmond király megparancsolta Kompolth négyszállási és Lukács fényszarusi kapitányoknak, hogy adják vissza az általuk elfoglalt Szentandrás birtokot az egri káptalannak. Az oklevélben magában tehát Dózsa neve egyáltalán nem szerepel. ” Tóthnak feltűnt, hogy a Fejér által meghivatkozott, 1433-ban kiadott oklevél kivonata sokkal inkább hasonlít Zsigmond 1423. évi parancslevelére, hiszen ennek a tárgya egyértelműen Szentandrás visszaadása az egri káptalannak, nem pedig a dézsma megfizetése. „Hogy honnét került Dózsa neve a bevezetésbe, ma már aligha deríthető ki teljes bizonyossággal. De talán nem járok messze az igazságtól, ha azt gondolom, hogy Fejér úgy vélte: Szentandrás, illetve Arokszállás vagy Négyszállás között ott fekszik Dózsa, s ez is jász település lévén az ő korában, a parancsnak rá is vonatkoznia kellett, még ha a hivatkozott oklevél nem is említi. ” TÓTH Péter: Pazsán, Vidszállás és Jászdózsa a középkori oklevelekben. In: Redemptio, 2008a(15)/2. 2-3. p. KOCSIS Gy. 2005. 86. p. Az 1540-es években Dósazallas 13 forint rovásadót fizetett. 1546-ban a török a Jászság részeként írta össze. FEKETE L. 1968. 78. p. BOTKA János: Latin és ’ magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez. In: Szolnok Megyei Levéltári Füzetek 11. Szolnok, 1988. 211, 215, 218, 236, 246, 257. p.; BAYERLE G. 1998. 89. p. PESTY 1978. 68-69. p.; ZUPKÓ Ágoston: Jász-Dósa község történeti leírása. Adatok az egri egyházmegye történelméhez. Második füzet, (szerk. Kandra Kabos) Eger, 1886. 212-213. p. PESTY F. 1978. 68, 71-72. p.; ZUPKÓ Á. 1886. 212. p. 44
