Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)

ADATTÁR - TÓTH PÉTER: Az 1768. évi cigányösszeírás a Jászságban

foglalkozására, vallására és földesurára; a felesége nevére, életkorára és vallására (ha az különbözött a férje vallásától), valamint a gyermekeik nevére és életkorára. Ha valamelyik törvényhatóság csak a korábbi adóösszeírások családfő-jegyzékét küldte meg, azt a Helytartótanács nem fogadta el, hanem újra elkészíttette az összeírást a megadott szempontok szerint. 1768 első félévében általában ez is megtörtént. Kimondhatjuk tehát, hogy ez az összeírás szándékai szerint az ország teljes cigány lakosságáról képet ad, s nemcsak a letelepedettekről, hanem a vándor cigányokról is, akiket azoknál a településeknél soroltak fel, amelyeknek határában az összeíró találta őket.

Az összeírás a Jászkun Kerületben is elkészült.2 A jász települések conscriptiója az 1768. január 24-i állapotokat mutatja, jóllehet Dósa Pál kapitány és esküdtje csak április 13-án hitelesítette azt. Az összeírást végző tisztségviselők a következő rovatokkal dolgoztak: vezeték- és keresztnév - születési hely: helység, vármegye vagy kerület - a feleség és a gyerekek neve - életkor - vallás - foglalkozás - mostani lakás: helység, vármegye vagy kerület - uradalomhoz való tartozás.

Látható, hogy a rovatok és azok értelmezése nem pontosan egyezik meg a Helytartótanács által előírtakkal és más törvényhatóságok gyakorlatával. Összeírásunk esetében a legnagyobb nyereség, hogy tartalmazza a „születési hely” rovatot: ez módot ad ugyanis a már helyben születettek és az ide betelepedettek szétválasztására, sőt a gyerekek esetében a betelepedés hozzávetőleges időpontjának a meghatározására is. Ugyanakkor sajnálatos, hogy a feleségek vezetéknevét nem jegyezték fel az összeírok, hanem csak a keresztnevet adták meg: ennek oka nem feltétlenül a felületességükben keresendő, hanem esetleg abban is, hogy észrevették, a nők esetében a vezetéknevek még kevésbé rögzültek, mint a férfiak esetében. E vezetéknevek más törvényhatóságok esetében ugyanis jó lehetőséget biztosítanak a kapcsolatok rekonstruálására.

Az összeíróknak egyébként nem lehetett könnyű dolguk, hiszen a saját társadalmuk kategóriáiba kellett belekényszeríteni a még csak félig-meddig letelepedett cigányokat. Láthatóan törekedtek arra, hogy megkülönböztessék az egyes családokat: ez a törekvés azonban azzal járt együtt, hogy külön kellett venniük a már serdültebb fiúkat is, jóllehet joggal feltételezhetjük, hogy ezek

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár (továbbiakban: JNSZML) IV. 1. b. A Jászkun Kerület közigazgatási iratai. 1768. D. Capsa VI. Fasc. 2. No. 15. Ebben a Jászságra vonatkozó rész az 1-21. oldalakon olvasható. Feldolgozását bizonyos szempontok alapján és inkább a jászsági cigányok későbbi összeírásaira, mint az országos összefüggésekre tekintettel BAGI Gábor végezte el: Cigányok a Jászságban 1768-ban. In: Jászsági Évkönyv, 1996. 103-115. p. Jászberény, 1996.

444