Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „A földért harcolni kell!” Adalékok a második világháborút követő földosztás történetéhez
repülőtéren várt egy másik szovjet tiszt és egy tolmács. Beültünk a katonai dzsipbe és elindultunk a jászsági falvak felé. Mindenhol az elöljáróságra, a községházára mentünk, a bírót és a főjegyzőt kerestük. Én igazoltam magam, elmondtam: az az igényünk, hogy ha két vagy három nap múlva ide visszajövünk, meghatározott időre, addigra hívják össze az embereket, a falu népét, hogy meghirdethessük a földosztást, és megválaszthassák a földosztási bizottságot. Amíg én beszéltem, a szovjet főhadnagy kitette a pisztolyát az asztalra, s amikor én befejeztem, ő megemelte, tenyeréhez ütögette a fegyvert és a tolmács útján közölte: ha nem lesz meg a kijelölt időre a nagygyűlés, ő idejön a községházára és lelövi a bírót is, a főjegyzőt is. Simán és rendben is ment minden, a gyűlést mindenütt megtartottuk, a pisztolyt nem kellett használni sehol, és én minden jászsági faluban elmondhattam: teljesült az ezeréves vágyatok, éljetek a lehetőséggel, ne féljetek, a régi urak nem jönnek vissza, s ha visszajönnének, mi megvédjük a ti földeteket, mert az titeket illet meg... Hazaérve Kisújszálláson is megalakítottuk a földosztási bizottságot, kiosztottuk a nagybirtokokat. Nekem is jutott kilenc hold, életemben először dolgoztam a sajátomon 24 Földi István imént idézett szavaiból is szembetűnő, hogy a földreform végrehajtásakor maguk a földosztásban részesülők is vezető szerepet játszottak. Az MKP részéről tudatos törekvés volt, hogy a reform lebonyolítását elsősorban az érdekelt szegényparasztságra bízzák. A nagybirtokok felosztásához a tömegek mozgósításának eszközeként tekintettek a községi földigénylő bizottságokra, éppen ezért sürgették azt is, hogy ezen bizottságok megalakításához azonnal lássanak hozzá, és annak tagjait a földigénylők saját soraikból válasszák meg: „A földreformot csak úgy lehet végrehajtani, ha azt nem bízzuk rá kizárólag a hatóságokra, hanem maguk az érdekelt földmunkás- és paraszttömegek veszik a kezükbe. [...] Ennek a népi, paraszti tömegmozgalomnak a harci szervei a földigénylő bizottságok. [...] Később, az azonnal megalakítandó földigénylő-bizottságokat majd hozzá lehet igazítani a törvényes szabályokhoz. Addig pedig nem baj, ha a földigénylő bizottságok egyben-másban eltérnek a törvény által előírt formáktól. ”.25 Megjegyezzük, hogy a törvényi rendelkezéseknek e nagyvonalú kezelése nem csupán a földreform kezdetén, hanem végig annak lebonyolítása során áthatotta az MKP földosztással kapcsolatos politikáját. Erre vonatkozó ars poeticájukat tömören így foglalták össze.- „a paragrafusokat nem kell szó szerint figyelembe venni, 24 25 414 BICSKÉIG. 1985. 82-83. p. PSZL 38/-/1. 1945.
