Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)

TANULMÁNYOK - SELMECZI LÁSZLÓ: A Jászság betelepedése és kialakulása

Jászfény szaru határában, az egyik változat szerint Homokszálláson,97 a másik variáció szerint Szállás-puszta helyén98 találták meg. Hogy a település külterületén valóban létezett egy meghatározott földterület, amelyet Homok(szállásnak?) nevezhettek, a helynevek feltétlenül bizonyítják.99 Az is meggondolandó, hogy az ún. Kis-fényszarusi-dűllő,100 („Kis Fénszaru” mint puszta szerepelt a hatvani szandzsák 1570. évi adóösszeírásában101) ezekhez a homok helynevekhez vezet. Részben ezt a területet fedi le a Hosszúhát is, amelyen még 1864-ben is ,fél órányi hosszúságban temérdek kövesült agyagbóli edények, ’s cserép darabok” találtattak.102 A Hosszúhát, mint árvízmentes magaslat, már a neolitikumban is lakott volt, az Árpád-korban pedig a magyarok települtek meg rajta.103 Feltehetően a Hosszúhátat szerepelteti Langó Kórés elnevezéssel. A félórányi járással bejárható, árvízmentes magaslat 2-3 kilométer hosszú lehet. Feltehetően ugyanannak a lelőhelynek a részei lehetnek a Kolozs István által „a zsámboki országút mellett, a honfoglalás kori temetőtől és szarmata teleptől két kilométerre északra” és „keletre, mintegy 500 méterre” megfigyelt XI-XIII. és XIII-XIV. századi kerámia töredékek.104

Ehhez a településhez tartozhatott, tőle nem messze, a „Borjújárás” nevű dűlő halmos részén” még 1898-ban előkerült sír, amelyben két gyűrűt találtak. A gyűrűk 1909-ben jutottak Hild Viktor birtokába, aki azokat

BATHÓ Edit: A Jászkürt a néphagyományban. In: Ünnepi kötet Szabó László tiszteletére. (Szerk.: Ujváry Zoltán) Debrecen, 1999. 369. p.

SELMECZI László: Nemzeti ereklyénk, a Jászkürt. Jászsági Füzetek 42. Jászberény, 2008. 150. p.

SZMFN 1986. 51. 467. tétel, Homok csárda mellék, 474. tétel, Homok csárda, 504. tétel, Homok erdő, Homoki erdő környéke, 507. tétel, Homok-dűllő. 52. 549. tétel, Homoki iskola.

SZMFN 1986. 53. 653. tétel.

BAYERLE Gusztáv: A hatvani szandzsák adóösszeírása 1570-ből. Hatvány Lajos Múzeum, Füzetek 14. Hatvan, 1998. 80. p.

PESTY F. 1978. 62. p. A Hosszúhátat, mint régészeti lelőhelyet 1867-ben Athanász Szilárd is szükségesnek tartotta megemlíteni Jászfény szaruról szóló, statisztikai szempontú leírásában. Közzétette BAGI Gábor: Jászfényszaru leírása 1867-ben.In: Redemptio, 2009. 1. szám. 4. p.

TÓTH Tibor: A Jászság régész csősze. In: Redemptio, 2008. 4. szám. 8. p. Feltehetően ezt a lelőhelyet említi Langó Jászfényszaru-Kórés néven, mint XI-XIII. századi falut, s mint egyik lehetőséget, feltételesen azonosítja Kisfényszaruval. LANGÓ P. 2005. 371, 374. p.; LANGÓ P. 2006. 81, 83. p.

LANGÓ P. 2005. 370-371, 374. p.; LANGÓ P.2006. 81, 83. p.

35