Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közigazgatása és a megyeháza története 1878 és 1930 között
hatáskörét.197 A konzervatív hatalmi centralizáció jegyében a jogszabály a törvényhatósági választójogot tovább szűkítette azzal, hogy a jogosultságot - az országos képviselőválasztási joghoz szükséges 2 év helyett - a törvényhatóság területén a választást megelőző 6 évi helyben lakáshoz kötötte. A szavazás - hasonlóan az országgyűlési képviselőválasztáshoz - még mindig nyílt volt. Az új törvény a törvényhatósági bizottsági közgyűlés összetételének megváltoztatásával a közigazgatás további centralizálását eredményezte, a törvényhatósági önkormányzatok jogkörét még tovább korlátozta, még erősebben ellenőrizte.198 A közgyűlés tagjai - szemben az 1886-os közigazgatási törvénnyel - most már nem felerészben virilistákból és felerészben választottakból kerültek ki, hanem a tagság 2/5-e virilista, 2/5-e választott tag, 1/5-e pedig érdekképviseletek és felekezetek kiküldöttje volt. Ráadásul a kormányzat befolyásának növelése érdekében a törvény bevezette az örökös tagság intézményét is. A főispán jogköre a törvényhatóságok élén változatlan maradt, de a vármegyék főispánjainak már amúgy is olyan széles jogköre volt, hogy azt már ez a törvény sem tudta volna tovább bővíteni. 1929 után is az alispán maradt a vármegyei törvényhatóság első tisztviselője, jogköre gyakorlatilag változatlan maradt. Törvényes helyettese maradt a főjegyző, aki mellett a másodfőjegyző, a vármegyei aljegyzők, illetve e törvény értelmében a vármegyei fogalmazók, a közigazgatási gyakornokok, mint az alispán közvetlen alárendeltjei látták el a fogalmazási teendőket, vezették a jegyzőkönyveket, mint előadók működtek a közgyűlésen, illetve a közigazgatási bizottságokban. A tiszti főügyész maradt változatlanul a törvényhatóság jogtanácsosa, a jogszabályok érvényre juttatásának felelőse. Fegyelmi ügyekben ugyancsak a tiszti főügyész képviselte a közvádat. A járás első tisztviselője továbbra is a főszolgabíró maradt, ő volt általában az elsőfokú közigazgatási és rendőrhatóság. Az 1929. évi törvénnyel megszűnt a vármegyei állandó választmány, amely a közgyűlési ügyeket készítette elő. A közigazgatás reformjáról szóló törvény egyúttal kiterjesztette a kormány jogkörét a törvényhatósági bizottság feloszlatására is, amennyiben az törvénnyel, avagy törvény alapján kibocsátott rendelettel nyíltan szembehelyezkedne, gazdálkodását válságos helyzetbe hozná, vagy az állam érdekeit veszélyeztető magatartást tanúsítana. A törvény arról is rendelkezett, hogy a korábbi rendezett tanácsú városokat megyei városokká alakítják át, lehetőséget biztosítva a fejlettebb településeknek arra, hogy kikerüljenek a vármegye vagyonfelügyelő hatásköre 1929. Évi Országos Törvénytár. Magyar Királyi Belügyminisztérium, Bp. 1929. 333- 384. p. VÖRÖS Károly: Helyi képviselet 1867-1945. In: História, 1985. 5-6. szám. 58-59. p. 357
