Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - SELMECZI LÁSZLÓ: A Jászság betelepedése és kialakulása
A Jászberény határában található, az évszázadok során oda bekebelezett Árpád-kori települések közül a helynevek csupán Necsőegyháza (a II. katonai felmérésen Kis Necsö puszta, Nagy Necsö puszta, Pestynél Necsö), Szent Pál (a II. katonai felmérésen Szent Pál, 1745-ben a jászberényi Liber Fundiban Szent Pál halma, Pestynél és a mai helynevekben Szent Pál-halom, Szent Pál halom keresztje), Szent Imre (1745-ben, Pestynél és napjainkban is Szent Imre halma), Borsóhalma ( 1745-ben, Pestynél és ma Borsóhalma, Bossóhalma) és Szent Jakab (a XVIII. században „Szentjakab rétje”, Pestynél Jakab, a helynév napjainkban Jászberény határában már nem él) emlékét őrizték meg. A Jászberény által megszerzett Árpád-kori, a tatárjárást követően pusztává vált falvak közül régészetileg nagy biztonsággal azonosíthattuk Szent Pált, Szent Imrét, Necsőegyházát, Barasó-Borsóhalmát és utóbbi helyzetének a segítségével feltételesen Bényét. Jászberény határából néhány olyan régészeti lelőhelyet (Árpád-kori település, templom és temető) ismerünk, amelyek azonosítása az ismert okleveles adatokkal nem feltétlenül megalapozott. A Jásztelek-Egreskáta közötti sávban, tehát az egykori Iva és Hacak területén található Jászberény-Alsómuszály (a helynévi adatokban Alsómuszaj) lelőhely, ahonnan honfoglalás kori tárgyak mellett „későbbi korú kengyel és sarkantyú ” is előkerültek,80 ami arra utal, hogy az itt megbolygatott temető az Árpádkorban is használatban volt, tehát a XI-XII. században is élt itt lakosság. A jászberény-alsómuszalyi lelőhelytől északra, a város belterületéhez viszonylag közel található Jászberény-Csegelapos, ahonnan szintén honfoglalás kori leletek kerültek elő.81 2004-ben a Jászberényt elkerülő közút építése során a Csegelaposon az út 77 + 850-77+950 szelvénye között a felszínen csupán szórványos Árpád-kori leletek voltak. A feltárás során a terület keleti szélén egy sekélyen földbe mélyített oszlopszerkezetes házat és három kisebb gödröt, FEHÉR Géza-ÉRY Kinga-KRALOVÁNSZKY Alán: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás és kora Árpád-kori sfrleletei. Leletkataszter. Régészeti Tanulmányok 2. (Szerk.: Szőke Béla) Bp. 1962. 44. 5o5. tétel, (továbbiakban: FÉK) MADARAS L. 2001. 119. p.; LANGÓ P. 2005. 369. p.; LANGÓ P. 2006. 81. p. Az előkerült leletek egy részét Langó a X. század középső harmadára, második felére keltezte, azonban nem vette figyelembe a későbbi korú kengyelt és sarkantyút, aminek alapján az itt megbolygatott temető aXI. században, sőt még később is használatban lehetett. FÉK 1962. 44. 506. tétel. MADARAS L. 2001. 119. p.; LANGÓ P. 2005. 370. p.; LANGÓ P. 2006. 81. p. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy arra nincs bizonyítékunk, hogy a Csegelaposon temetkezők a későbbiekben a környéken állandó települést hoztak volna létre. 27
