Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - SELMECZI LÁSZLÓ: A Jászság betelepedése és kialakulása
Necsőegyháza puszta (praedium Necheyeghaz) határa Jászberénytől délkeleti irányban, Jászberény és Jászjákóhalma között a Tárná mindkét partját elfoglalta, bár az egykori település belterülete a Tárná jobb partjánál húzódó árvízmentes magaslatokon található. Az egykori település 1449-ben bukkant fel, mégpedig abban az oklevélben, amelyben Bartalius Imre kérésére Hunyadi János Borsóhalma sorsát is rendezte.76 Necsőegyházán Madaras László végzett leletmentő ásatást, amelynek során azonosította a tatárjáráskor elpusztult települést, s egy kis falusi templomot és a körülötte fekvő temető több sírját tárta fel. A templom építését első királyaink érmei all. század első felére keltezték.77 Erről a lelőhelyről már Hild is őrzött gyűjteményében egy XV. századra keltezett, szántás közben lelt „18 karátos aranygyűrűt: ezüstbe szélesen foglalt, tablettere köszörült igen szép erős tüzü gyémánttar és egy vaskulcsot.78 A Damjanich Múzeum gyűjteményében egy-két XI. és XVI. századi kerámia töredék található Necsőegyházáról.79 76 GYÁRFÁS I. 1883. 622-623. p.; BENEDEK Gy. 1997. 311-312. p. 77 MADARAS L. 2001. 120, 123. p. STANCZIK Ilona: Szolnok megyei régészeti adatok Hild Viktor jegyzeteiből. Szolnok Megyei Múzeumi Adattár 25-26. Szolnok, 1975. 171-172. p. Hild a kulcsról mindössze annyit jegyzett fel, hogy szerinte „középkori”. Langó (LANGÓ P. 2005. 377. p.; LANGÓ P. 2006. 85. p.) a Hild gyűjteményében található, szántás közben talált 15. századi gyűrű és vaskulcs alapján tévesen feltételezett egy késő középkori Necsőegyházát és állított föl különféle hipotéziseket a település életével kapcsolatban. Azonban az egyetlen vasrúdból kovácsolt, fogaskerék alakú fülű, kulcs sem lehet későbbi a XIII. századnál. Egy párhuzama, a pécsi káptalan 1278. évi pecsétjének kulcsábrázolása, már 1960-tól ismert volt a szakmai közönség számára. TEMESVÁRY Ferenc: Kulcstípusok és zármechanizmusok fejlődése a XII-XV. századig. In: Folia Archaeologica 1960(12) 53. ábra. Temesvári azt is megállapította (Uo. 201-202.p.), hogy az egyetlen vasrúdból kovácsolt kulcs kiképzése XIII. esetleg XII. századi jellegzetesség. Azóta hasonló kulcs került elő Bálványosvárról és Torjáról. A bálványosvári kulcsot szintén XIII. századi környezetben találták. RÁCZ Tibor Ákos: Középkori leletek Bálványosvárról (Báile Bálványos) és Torjáról (Turia, Románia). In: Archaeológiai Értesítő 2006(131). 135. és 13. kép. Régészetileg egyértelműen bizonyítható, hogy Necsőegyháza a tatárjárás következtében, mint település, megszűnt létezni, lakói, ha el tudtak a tatárok elől menekülni, többé nem tértek vissza ide. Langó tévesen állítja, hogy Necsőegyháza a borsóhalmi Bartalios Imre birtoka volt, mert ő azt „azon feltételek, rendszabályok és szolgáltatások mellett” kapta meg, „amelyek szerint a többi filiszteus nemesek és nemtelenek Magyarország jeles királyainak idejétől birtokolni és megtartani szoktak”. A tatárjáráskor elpusztult Necsőegyháza többé nem települt újjá. Ezért felesleges olyan gondolatokkal játszadozni, miszerint jászok telepedtek le Necsőegyházán, esetleg a jász „tulajdonos” máshonnan „gyűjtött ide népeket” a földek művelésére. 79 Damjanich János Múzeum, lt.sz. 68. 117. 1. - 119. 2. Necsőegyháza 26
