Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - GALSI ZOLTÁN: Adalékok a Törökszentmiklósi Római Katolikus Egyházközség történetéhez Pánthy Endre plébánossága idején (1854–1860)
be, kik is aztán a ház lakosai által szerétéiből ápoltatnak, s haláluk esetére gyakran az intézet költségén takarittatnak el. ”.51 Mint levelében megemlíti, az „ispotály”-nak nevezett intézmény kizárólag szegényház volt, de az elnevezés miatti félreértésből a városon 1855-ben átvonuló császári csapatok, akik „között a cholera kiütött”52, kórháznak foglalták le. írásában - némi éllel, illetve inkább az igazságszerető ember szókimondásával - azt is megjegyzi, hogy az 1855 tavaszán teljesen rendbe hozott épület „kitisztítása s helyrehozása nemcsak, de sőt a katonai kórház részére beszerzett - nagyrészt requirált - eszközök készpénzérti átváltása is az intézetre háríttatott ”.53 Pánthy Endre leveleiből eddig is csodálatos részleteit ismerhettük meg a korabeli törökszentmiklósi katolikus egyházi életnek, ám a most következő rész - a magyar egyházi néprajz tekintetében is - lenyűgöző a maga nemében: „A szegények iránti keresztény részvétnek, egyszersmind a szentek egyességéről szóló kath. tan életteljes kinyomatának egyik legdicsőbb bizonysága nálunk évenkint a halottak emlékezete napján szemlélhető. E valóban kath. nép ugyanis mélyen és élénken leikébe véste ama vigasztaló kath. tant, és épen ezért elhunyt kedvesei iránt élénk keresztény kegyelettel viseltetik, mely ugyan már ott is naponkint nyilatkozik, hogy sokszor a szükségesebbeket is megtagadja magától, csakhogy halottainak lelkeit sz. áldozatunk enyhítő kegyelmében részesítse, és nem ritkán vigasztalódva értjük kántorunk énekéből, miként a sz. miseáldozat a tisztító-helyen szenvedő lelkekért mutattatik be, kikről - mint ezen ajtatos nép mondani szokta - senki sem emlékezik; legmeghatóbban nyilatkozik még is az elhunytak iránti kér. kegyelet halottak emlékezete napján. Valóban oly látvány ez, mely csont- és velőkig hat, oly látvány, mely a szemet megnedvesíti, a tudatlant tettleg oktatja s a legközönyösebbet is fölbuzdítja. Senki sem jő e napon a templomba - pedig zsúfolásig megszokott telni - a nélkül, hogy elhunyt kedveseinek részére a szegények könyörgését dús alamizsna nyújtása álta ki ne kémé. A ki nálunk e napon a szegények számára összehordott kukoricza halmot, mely olykor -100 csövet számítva egy vékára, 150 vékára is felrúg, a búzával, liszttel, főzelékkel telt zsákokat, az alamizsnául nyújtott só, zsir, vaj, bor a készpénz mennyiségét szemléli, lehetetlen, hogy a kath. hitnek bámulatos erejét el ne ismerje, hatását ne érezze. Ezen alamizsna aztán összesíttetik s a lelkész fölügyelete alatt, a templombiró s egykét előkelőbb kath. férfi közremunkálásával kiosztatik; a miből is aztán, jóllehet PÁNTHY Endre (ír): Egyházi tudósítások: Török-sz-miklós. In: Religio, 1856. augusztus 17. II. félév. 15. szám. 117. p. (Beszúrások a szerzőtől.) Uo. Uo. 282
