Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - SELMECZI LÁSZLÓ: A Jászság betelepedése és kialakulása
nevével kapcsolatban korrekt módon ismertette az addigi álláspontokat, a Melich féle, a szláv (rét, patak) és a Pais féle a magyar nyelvből (bor-aszó, ’borvölgy’) történő megfejtési kísérleteket. Megemlítette Rásonyi Nagynak a bolgár vagy besenyő Borosug pataknéven alapuló, a népetimológia alapján történő magyarázatát, amely szerint a Barasó név a következő változási folyamaton - Barasou - Barasó - Barsó - Borsó - ment át és a Jászberény határában található Borsóhalom helynévben az Árpád-kori Barasó név rejlik. Azonban Györffy István szóbeli közlésére hivatkozva azt is megemlítette, hogy „Borsóhalma talán éppen Borcsólhalma lehetett elébb”, vagyis a Borcsól nemzetségnek nevet adó kun előkelőről kaphatta nevét.71 Hogy Barasó azonos lehet a későbbi Borsóhalmával immár perdöntő diplomatikai adattal megerősítve Tóth vetette fel újra.72 Amikor Borsóhalmát 1449-ben (az okleveles anyagban ekkor tűnt fel ezen a néven) Hunyadi János Bartalius Imre borsóhalmi kapitánynak új adományozás címén, filiszteus szokás szerint adományozta, minden bizonnyal egy már népes jász falu jogi helyzetét rendezte.73 Borsóhalma azonban jogilag rendezett önálló jász településként egy évszázadot sem ért meg, lakosai 1535-ben a török elől Jászberénybe menekültek, s ettől kezdve határát Jászberény kebelezte be.74 Borsóhalma Árpád-kori eredetét már Szabó J. Gy. is kimutatta, s megállapította, hogy a település „kétségkívül Árpád-kori lakott helyen épült újjá, mint jász faluszállás". Egy XI. század közepén (1060 után) elásott éremkincs (Borsóhalma 14. sz. tanya), bár nem tudni, hogy a bel- vagy külterületen ásták-e el, biztosan jelzi az egykori település meglétét.75 FODOR F. 1942. 126, 147. p. további hivatkozásokkal. Nem gondoljuk, hogy Borsóhalma nevének a Borcsól kun nemzetségnévből való származtatását azért fogadta volna el a kutatás, „mivel ez az etimológia a jászok és a kunok településtörténeti kapcsolatát látszik erősíteni”. TÓTH P. 2008. 16. p. Nagyobb a valószínűsége, hogy csupán Györffy István szakmai tekintélye, vagyis a tekintélyelv, döntött e kérdésben. TÓTH P. 2008. 16. p. GYÁRFÁS I. 1883. 622-623. p.; BENEDEK Gy. 1997. 311-312. p. GYÁRFÁS I. 1883. 622-623. p. KAPOSVÁRI Gyula: Múzeumi levél Jászberénybe. In: Múzeumi Levelek 1. Szolnok, 1958. 5-6. p.; SZABÓ J. Gy. 1984. 48. p.; LANGÓ P. 2005. 373. p.; LANGÓ P. 2006. 82. p. 2007-ben Szabó Géza régésszel sikerült azonosítanunk az egykori településnek és templomának a helyét is. 25
