Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - NOVÁK LÁSZLÓ FERENC: Nemesi ellenállás a Jászkunságban, különös tekintettel Jászapátira
mozgalma elszigeteltnek tekinthető, hiszen, ha Tajthyék követelései széles körben visszhangra találtak volna a Jászságban, akkor sem lehetett volna eredményes a törekvésük. A nemesek és a nem nemes lakosok (kiváltságos kerületek, szabad királyi városok polgársága, jobbágyok), a helyi tanácsi vezetés közötti ellentétek nem tekinthetőek egyedi eseteknek a XVIII-XIX. század folyamán. Különösen a XVIII. század végén, a XIX. század elején erősödtek fel a szeparatista mozgalmak. A jobbágy helységekben a nemesek is jobbágytelket birtokoltak, s őnekik is viselniök kellett az úrbéri terheket (adó, forspont, közmunka, beszállásolás). Cegléd mezővárosban - melynek földesura a vallásalapítványi uradalom volt - viszonylag kisszámú nemes élt, akik a XIX. század elején nemesi önállóságukat hangoztatva álltak a jobbágygazdákból álló magisztrátussal szemben, nem ismerve el annak hatóságát. Személyüket illetően nem tartották magukat sem a város, sem az uradalom úriszéke, csupán a nemes vármegye joghatóságának illetékessége alá. A mintegy ötven fős kisnemes közösség 1840-ben létrehozta a Hadnagy Széket, az autonóm irányító testületüket, amelynek élén az évenként .választott hadnagy, s háromévenként megválasztott hadnagyszéki tagok álltak. A viszonylag későn megszervezett Hadnagy Szék önálló jogi testületként intézhette a ceglédi nemesek ügyeit. Önmaguk bíráskodhattak, intézhették a hagyatéki és gyámügyeket, s ami a legfontosabb, az 1840-ben elrendelt adó- és közmunka kivetését is.81 Kecskemét és Nagykőrös szabadalmas mezővárosok voltak.82 Ez azt jelentette, hogy jóllehet jobbágy állapotú a közösség, azonban a lakosság nem kényszerült a jobbágytelki viszonyok közé, közvetlen földesúri függőségbe (nem osztották fel jobbágy telkek szerint a helységet), az úrbéri terheket egy összegben, cenzusként fizették meg a földesúrnak, s a magisztrátus viszonylagos belső autonómiát élvezve gyakorolhatta az irányító hatalmat a jobbágy lakosok felett. Kecskemét legnagyobb földesura, a Koháry grófi família közvetlen befolyása alatt tartotta a várost. 1736-ban pallosjogot (Ius gladii) kapott az uralkodótól, s úriszéket működtetett a mezővárosban. A városi hatóság feljebb viteli fóruma az Úri Szék volt, majd azután következett Pest vármegye joghatósága. Kecskeméten és Nagykőrösön jelentős számban éltek nemes családok, akiknek többségét az armalista, nemesi oklevéllel rendelkező kisnemesek alkották. Tekintettel arra, hogy birtokaik nem saját jogú birtoklást képeztek, a NOVÁK László: Cegléd mezőváros a XVIII. században és a XIX. század első felében. In: Cegléd története (Szerk.: Ikvai Nándor). Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982. 163. p. Lásd NOVÁK L. 1997. 455-464. p. 153
