Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: „Értünk Kunság mezején”… Táplálkozástörténeti adatok Karcag város 18. és 19. századi irataiból
században és a 19. század első felében - mivel kevés volt a gyümölcs - inkább borseprőből, törkölyből, esetleg gabonából készítették. A legelső erről készült feljegyzés az „égett bort”, vagyis a borseprőből párolt szeszt említi. Később az országos rendeletek is engedélyezik ezt és szorgalmazzák, úgyhogy a borseprőből főzött égett bor, igaz „pálinka” nevezettel, de még a 19. sz. elején is előfordul.115 A későbbiekben találkozunk szilva, ’törkő' vagy ’torkol’ „pályinkával”, de előfordult, hogy a lakosság a gabonaféléket használta fel pálinkafőzésre, amit aztán a felsőbbség - megakadályozandó a kenyérgabona elpocséklását, - szinte azonnal tilalmazott is.116 A gabona ilyen célú felhasználását azonban nem tudták teljesen felszámolni, mert később is előfordult, főként a szomszédos falvakban találkozni vele.117 A pálinkát a hozzáértő gazdák maguk főzték ki, módosabb házaknál a sütőházban külön katlan szolgált erre a célra.118 A helyben főzött pálinka sohasem volt elég, ezért a tanács évenként zsidó kereskedők útján szerezte be a szükséges mennyiséget.119 A kocsmák mellett az asszonyok foglalkoztak pálinkaméréssel, ahogy az iratokban olvassuk, „pálinka hordozással”. Mivel a pálinkamérés a városi haszonvételek közé tartozott, a tanács adott át a vállalkozóknak kimérésre („elhordozásra”). Többen voltak viszont, akik JNSZML Kg.v lt. Tanácsülési jkv. 1738. november 6. „Kálmán István Úr láttatót tévén ebben. Nem tartozott mint akkori ovárius Bíró Égett Borról Számot adni, mivel a' Kiss Bírók bérekben járt. Más az, hogy a’ ki égett bort el hordozta (az) Búr Jánosné”. Kisújszállás v. lt. Prot. Currentalium 1778. május 3. Uo. Tanácsülési jkv. 1818. július 8. 515. sz. A borbírók jegyzik fel azt az észrevételt, hogy „a’ pálinkának állj a sokaltatik, a’ seprőből főzött pálinka pedig keveseltetik... ” JNSZML Kisújszállás v. lt. Prot. Currentalium R. sz. 134. 1778-1782. 1778. május 3. „Gabonából, árpából és zabból a pálinkafőzés egészen tilalmaztatik, hanem csak bor seprőből való égetés engedtetik meg. ” JNSZML Kg.v. lt. Tanácsülési jkv. 1788. február 16. 55. Kiss Sándor „egy kevés Konkolyból és Vad Zabból" főzött pálinkáját foglalták le a város emberei. Kg. Tanácsülési jkv. 1823. május 10. Kotsis Sára azért került a tanács elé, mert a tilalom ellenére Igarról két icce pálinkát hozott be. Azzal mentette magát, hogy beteg gyermeknek vette, mert „itt élet pálinkát nem kapott”. Valamint ELEK Gy. 1992. 264. PJNSZML Kg. V. lt. Tanácsülési jkv. 1777. november 22. Bojthy István sütőházában „az Pálinka Főző Katlan mellett a Ház falában ” egy tölgyfa ágába vette be magát a parázs, és ez okozott tüzet, állapítja meg egy vizsgálat. Uo. 1847. február 21. Kise Istvánt azzal hívta a házba M. Szabó Sámuel, hogy „az éjjel ki főztem a pálinkát, igyunk”. JNSZML Kg. v. lt. Tanácsülési jkv. 1815. szeptember 21. 516.; 1816. október 28. 614.; 1817. december 6. 770. etc. 155
