Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: „Értünk Kunság mezején”… Táplálkozástörténeti adatok Karcag város 18. és 19. századi irataiból
utalásunk van az akkoriban is közkedvelt diófákra.68 Az egyéb gyümölcsök közül egyelőre kettőt tudunk megemlíteni. Miklósi András 1819 márciusában 12 pálcát kapott, mert a kertben felásott és elvitt egy tengeri szőlő-, azaz ribizlibokrot.69 1844-ben pedig Sütő Gergely sebesült meg, amikor szőlőszedéskor egy pöszmétebokorból kiugró nyúlra valaki rápuskázott, de elvétette.70 A ribizli és a pöszméte, ahogy már írtuk, később is népszerű gyümölcsök voltak. A fogyasztás mellett a bokraikat kerítésnek is felhasználták. A 18. században még egy fán termő gyümölcsféleség jelent meg a városban, igaz, nem a gyümölcse miatt tette kötelezővé az elöljáróság. Ez az eper és az eperfa, amit a „selyemtermesztés előmozdítása érdekében” kellett ültetni minden nagykunsági településen. A selyemtermesztésből sem a 18., sem a 19. században nem nagyon lett semmi, de a fa sok tanyán és lakóházudvarban megmaradt. A két világháború között tett újabb kísérlet nyomán, egészen a 2009 telén végrehajtott tarvágásig volt „epres” a város szélén. Egy régibb, ugyanilyen ültetvény emlékét pedig a mai Epreskert utca neve őrzi. A fenti idézet (Fényes E.) is azt mutatja, hogy valaha híresen jó dinnyék teremtek a karcagi határban. Ennek évenként mindig nyilasföld kijelölésével osztottak helyet. Sok esetben gyepet törtek fel, vagy pedig, mivel évente többször is megkapálták, legtöbbször a gaztalanítani kívánt földbe került, köles utáni második veteménynek. A szakállföldbe vagy nyilasföldbe vetett dinnyéhez csőszt fogadtak. Kellett is az őrizet, mert a dinnyelopás, a dinnyében való kártétel nagyon gyakran előfordult.71 Ma már nem lehet tudni, hogy a Fényes Elek által említett Takács nevű dinnye megélte-e a 20. századot, vagy a nyilasföldek osztásának megszűnte után eltűnt, az mindenesetre biztos, hogy manapság is emlegetett régi módszer volt a dinnye téli tartósítása. Bemeszelték és a búzában (a szemes terményben), vagy újabban szalmabálában tartották el, akár karácsonyig is. Sajnos nem tudni hogy ez a szokás milyen régi időkre nyúlik vissza. A tekintélyes területet elfoglaló kertek, és az igencsak gazdag helybeli kínálat mellett is elmondható, hogy a város a dinnyét kivéve, talán minden JNSZML Kg. v. It. Tanácsülési jkv. 1825. M. Tóth János és Balajti József vitájában elhangzik, hogy M. Tóth adósság fejében már egy diófát is adott Balajtinak. JNSZML Kg. v. lt. Tanácsülési jkv. 1819. március 11. 137. JNSZML Kg. v. lt. Tanácsülési jkv. 1844. december 16. 869. sz. Néhány bejegyzés erről JNSZML Kg. Tanácsülési jkv. 1741. november 2.; Uo. 1763. február 25.; Uo. 1780. augusztus 19; Uo. 1786. augusztus 27.; Uo. 1825. szeptember 3. 572. 141
