Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: „Értünk Kunság mezején”… Táplálkozástörténeti adatok Karcag város 18. és 19. századi irataiból
gyümölcsből behozatalra szorult. A gyümölccsel való kereskedésnek számos nyomát találjuk a jegyzőkönyvekben, mert a kereskedéssel foglalkozó helybeli kofák, illetve a szekerező, házaló tótok általában búzáért cserélték az almát, körtét és egyebet, amit felsőbb utasítások nyomán, főleg „szűk búza idején”, szigorúan tiltott a tanács. Jó gabonatermés alkalmával azonban kivételt tettek. 1781 novemberében kimondták, hogy „háznál az Városban sem almát, sem Diót, sem más egyéb gyümölcsöt ezután nem szabad lészen árulni, hanem a piatzon, ott is a szerént, hogy mivel most az gyümölts óltsó, a búza pedig áras, Két annyi gyümöltsöt tartoznak adni, KÜlömben ha valaki a Háznál való áruitatásban, vagy a búzáért két annyi gyümöltsöt sem ád, az ollyas személy az Város Házához hajtatik, a rendelésnek fel bontásáért keményen meg büntettetik és ezen kívül gyümöltsétül meg fosztatik”,12 A tanács az utasítás kijátszása miatt számos büntetést kiszabott, de a gyakorlatot megszüntetni nem tudta. Mivel az ilyen ügyek egy része a téli hónapokban és kora tavasszal datálódik, megmutatkozik, hogy az itt termett gyümölcsféleségek részben kis mennyiséget jelentettek, másrészt pedig nem voltak elállók.73 A keresletet igazolja, hogy a kofák, vagy kofálkodással foglalkozó gazdasszonyok távolibb vidékre/városba (elsősorban Debrecenbe) is hajlandók voltak emiatt elszekerezni. 1752 őszén például egy büntetőper kivizsgálása kapcsán arról olvasunk, hogy Orbán Mihályné, Tót Istvánnéval és más lakosokkal a Szamosszögre ment almáért.74 Amikor meg 1779 áprilisában a Szent Ágotán vámfizetési mentességük ellenére megvámolt karcagiaktól kérdezősködnek, egész üzletág villan fel. A tizenkét kofálkodással, kereskedéssel foglalkozó karcagi közül Magyar Györgyné a kérdezett időszakban kétszer barackot, egyszer szilvát hozott, Harangi István és Kánya István dinnyét hoztak, Tamó Istvánná nyolcszor, Debrey István hatszor, Kis Istvánné tízszer fordult meg a vámon gyümölccsel. Ifjú Molnár György háromszor cserépedényt, sok ízben pedig gyümölcsöt hozott.75 De találunk a gyümölcs-kereskedelemre más példákat is. Törő Erzsébet 1786 kora tavaszán szekerest fogadott, aki becsülettel bevitte a búzáját Debrecenbe, ezért amikor visszafelé gyümölcsöt hozott, ismét megfogadta, de akkor már a rossz út miatt csak Szoboszlóig hozta.76 1817-ben Mándoki Jánosné Czina Sára JNSZML Kg. Tanácsülési jkv. 1781. november 12. JNSZML Kg. Tanácsülési jkv. 1788. március 17. 114.; u.ott 1790. augusztus 14. 365.; u.ott 1791. február 19. 184. JNSZML Jászkun Kér. ir. Büntető perek jkve. 1744-1756. (Nagykunság). Sós Sára megesett lánya ügyében tett vizsgálat 1752. november 23. JNSZML Jászkun Kér. ir. Közig, iratok. IV. Fasc. 72. Szn. III. 1779. április 12. JNSZML Kg. Tanácsülési jkv. 1786. március 11. 142
