Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: A jászkunokról női szemmel
A helyi társadalom hierarchiájának legfelső szintjén a redemptusok és a redemptus-nemesek osztoztak. Az 1745-ben megváltott föld minden röge redemptus tulajdon lett, amit különböző birtoklási formában használtak. Nemesi földtulajdon a Jászkun Kerületben nem volt. Azok a nemesek, akik a kerületben éltek vagy redemptus földet váltottak és ezáltal redemptus-nemesek lettek, vagy nemesi birtokaik a Kerület határain kívül helyezkedtek el. Az 1760-as évekre lezárult a redemptio. A megváltásra felvett kölcsönöket visszafizették. Stabilizálódtak a tulajdonviszonyok, és a különböző társadalmi réteghez, csoporthoz tartozás feltételei, jellemzői. 1762-ben a Jászkun Kerület közgyűlése elfogadta, hogy ezentúl azt tekintik redemptusnak, akinek legalább 25 redemptiós forint értékű földtulajdona van.2 A közgyűlés tett némi engedményt, s adott csekély lehetőséget, az elszegényedett redemptusoknak bizonyos jogok megtartására, illetve a beházasodottaknak a jogok megszerzésére. A földváltás lezárulását követően, összeírták azokat a más vidékről érkezett jobbágyokat, akik a Jászkun Kerületbe költözésért kiváltották magukat a földesúr hatalma alól. Ők, mint a jobbágyságból egyénileg felszabadult személyek, betagolódtak a szabadkerület társadalmába, s mint szabad jászkunok osztoztak a befogadó közösségük jogaiban és kötelezettségeiben. 1764-ből 51 önmagát a jobbágyságból kiváltott beköltöző lajstromát ismerjük.3 A kerületen kívüli helységekből 1722-1761 között érkezett jobbágyok pénzbeli váltsága 50-110 forintig terjedő összeg volt személyenként, s természetesen, ha a jászkun redemptióban földet váltottak azt is ki kellett fizetniük a helyi feltételek szerint. Közülük Eszterházy herceg két jobbágya fizetett a legtöbbet a szabad költözésért. Igaz, ők megszöktek a dominiumból, hogy Kisérre [Jászkisér] települhessenek. Jakab István két fiával, Balázs Mihály egy fiával szökött meg, nekik a földesuruk összesen ezer forint váltságért engedte meg, hogy Jászkiséren maradhassanak. Mindez 1743-ban történt. A Jász Kerületbe menekült öt ember már jászságiként vett részt a redemptióban. A szökött és szabadon költözhető jobbágyok kerületekbe áramlása tehát súlyos áldozatokat kívánt a szabadabb életre és saját földre vágyakozóktól. Akinek sikerült megküzdenie a nehézségekkel és befogadottá esetleg redemptussá válhatott, méltán lehetett büszke a saját erőfeszítésére, s többé semmi másnak csak jásznak vagy kunnak - jászkunnak - vallotta magát. A redemptiós forint eszmei érték. Értékét az határozta meg, hogy az adott településen a redemptióban befizetett egy rajnai forintért a földváltó mekkora földet kapott. A redemptiós forintért elnyerhető terület helységenként változott. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár (Továbbiakban: JNSZML) Jászkun Kér. ir. A. Capsa I. Fasc. 3. N° 12/1764. 82
