Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: A jászkunokról női szemmel
A jászkun szabadság mindazonáltal nagyfokú alkalmazkodást kívánt. A jászkun autonómiába éppúgy beletartozott a földesúri függés alatt állókénál szabadabb élet, mint a mindennapi cselekvések helyi normák szerinti szigorú rendje. A kerületi együttélést a szokásjog és a statuutumok szabályozták. A szabadság és a rend megtartására jól szervezett apparátus ügyelt. A közösséget irányító igazgatás hatékonyságát éppen az mutatta meg, hogy mennyire sikerült az igazgatónak életlehetőségeit a szabályok keretein belül tágítani, s a szabályozottság önkéntes elfogadását fenntartani. A település főbírója irányította az igazgatást és a helyi jogszolgáltatást, ügyelt az erkölcsi normák megtartására. A jászkun autonómia bizonyos védőernyőt biztosított az egyéneknek, a családoknak, az elesetteknek és a különböző vagyoni helyzetbe került özvegyeknek. Az, hogy a védőernyő mire terjedt ki, nagymértékben a választott helyi tanácson és a főbírón múlott. Az 1745-ös jászkun privilégium következményeként rendkívül tagolt társadalom jött létre. A népesség egyik leglényegesebb vonását éppen a Jászkun Kerületbe tartozás, azaz a kiváltságos helyzet adta, melyet külső környezetük a rájuk ragasztott jászkunok elnevezéssel fejezett ki. A jászkunok elnevezés megkülönböztette őket a vármegyékben lakóktól, akiknél magukat mindig többre tartották, hiszen saját erejükből lettek földesúri taksás jobbágyokból a maguk munkájából élő szabad emberek. A redemptusok, az irredemptusok, a zsellérek és a nemesek társadalmi rétegére egyaránt jellemző volt a jászkun szabadság valamilyen szintű birtokolása, amely együtt járt a kiváltságok következményeként létrejött, illetve a helyi vezetők által kialakított közösségi normák elfogadásával. A Jászkun Kerület lakója a helyi autonómia szabályai szerint kapcsolódott közösségéhez, s ugyanezek a szabályok irányították viselkedését, formálták szokásait, hatottak az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó cselekvéseire és a mindennapi tevékenységére. A helyi normáknak tehát erős egységesítő hatásuk volt, s mivel a kiváltságos kerületbe tartozás gazdasági előnyökkel is járt a máshonnan beköltözők igyekeztek beolvadni, életmódjukban a helyi mintát követni. A helyi közösségek normáinak betartása és a jászkun autonómia biztonságot adott az egyéneknek, életlehetőségeiket átláthatóvá és kiszámíthatóvá tette. A kerületek népe büszkeséggel viselte sorsát, hiszen a legszegényebb lakos számára is sajátos tartást adott, hogy szabad embernek tudhatta magát. A szabad ember mentalitását dokumentálja az 1767-ben elhangzott kijelentés, melyet egy kunhegyesi férfi tett karcagi riválisának: „Tsak olyan vagyok én a rongyos mentében, mint te az ángliai rókás mentében.".* Azaz mindketten szabad emberek, ugyanazon bíróság ítélkezhet felettük. Mentalitásuk legfőbb JNSZML Karcag It. Protocollum inquisitionalis 1762-1775. / 1767. decemberi bejegyzés. 83
