Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)

TANULMÁNYOK - BOTKA JÁNOS: Kunok-jászok katonáskodása és bandériumi hagyományai

megajánlottak - elégségesnek tartotta az 1796. decemberi országgyűlés által reájuk szabott, a vártnál így is magasabb, összesen 723 lovas (!) katonát. Szorította őket éppen elég teher. A 723 huszár tényleges bevonulása - mely 1797 februárjában kezdődött meg - az insurrectio meghirdetésekor is tartott. Azután pedig október 17-én sikerült békét kötni a franciákkal.65

Az 1800. évi insurrectioról s a kapcsolódó buzgalmukról már szóltunk a Nádori Regiment felállításának bemutatásakor. A másik két insurrectio (1805. és 1809. év) jelentősebb történéseit azért is fontosnak ítéljük, mert a nemesi felkelések mozzanatai az ünnepi bandériumok kérdésköréhez is elég szorosan kötődnek.

A két felkelés alapvetőn különbözött egymástól, hiszen az 1809. évihez véres harcok is kapcsolódtak. Vonatkozik ez a Jászkunság részvételére is. Természetesen mutatkoztak további lényeges eltérések. Leginkább megemlítendő a kiállított insurgensek számában tapasztalt nagy különbség. Amikor az 1805. novemberi országgyűlés „a Haza Generális, vagyis köznemesek felülésit” törvényben is kimondta, ezen Districtusokra 600 lovas katona esett. Lényegében a részükről ismét megajánlott mennyiséget fogadta el, kinyilvánítván, „hogy a kiváltságok értelmében, általuk adandó lovasságnál többnek kiállításától ezen háború folyamata alatt kegyelmesen mentessenek föl”. 1809-ben viszont az általános insurrectiot elrendelő határozat - a két részletben hadba küldendő (1808. évi decret. VI.) 610 újonc lovas mellett (részleges felkelés) - még 305 lovas katonával is megterhelte a jászkunságiakat. Ennek ellenére a „Kerületekre háramlóit 305 lovas katona küldését a Districtusok tartozó igazi hazafiúi buzgó Sággal fogadták”.66 Pedig azok között a viszonyok között még a kéttucatnyi változás is komoly tehertételt jelentett. A felkelési kötelezettség csak teljes jogú polgárokra, vagyis a redemptusokra vonatkozott. Az insurgensek közülük és a Kerületekben élő tényleges nemesek soraiból kerültek ki.

A nemesi felkelés meghirdetésére kiadott 1805. november 12-i és 1809. április 11-i királyi utasítást követően a Kerületek nyomban megkezdték a mozgósítást. Ennek első lépéseként felállítottak egy, a közgyűlésnek felelős, ún. „Permanens Deputatiot”, más elnevezéssel: „Állandó Comissiót”. Ez lett a felkeléssel kapcsolatos mindenféle teendő összehangolását és irányítását végző operatív szerv. A testület elsősorban a központi és az egyes kerületek

JNSZML Kunszentmárton Körlevelek jkv. 1796. No. 45/123-127. és No. 46/49.; Uo. Jászapáti katonaállítási ir. Capsa 32/33. Fasc. 3. No. 12.

JNSZML Kunszentmárton Körlevelek jkv. 1809. 54/316-319. és 441. Uo. Jászkun Kér. jkv. 1809. 30. és 40 old. Tehát 1805-ben 600 lovast vártak el tőlük országos felkérés címen, 1809-ben pedig 305 főt.

62