Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)

TANULMÁNYOK - BOTKA JÁNOS: Kunok-jászok katonáskodása és bandériumi hagyományai

magisztrátusainak tagjaiból állt, vezetője a nádori főkapitány volt. Miként az elnevezés is mutatja, csaknem állandóan ülésezett (naponta-hetente), a szükség szerint. A mozgósítás kezdetéhez kapcsolódott a szükséges conscriptiok elkészíttetése. Ezt a Kerületek települései végezték, összeírtak minden 20 és 40 év közötti redemptus lakost (és a nemeseket). Az összeírás alól kevés kivétel lehetett, családonként általában kihagyták a „pater familiast” és az egyetlen fiút.67 1809 márciusában pl. a Jászságban a redemptus családfők fiait, testvérét s a családhoz tartozó vöket is lajstromba vették. Az összeírást a katonaságra alkalmas személyek kiválasztása követte. Példaként megemlítjük, hogy Apátiban 1805-ben 211 főt nyilvánítottak alkalmasnak, közülük 25 főt írástudónak, 13 főt nemesnek, 116 főt nőtlennek mutattak ki. A katonaságra jelöltek életkora ekkor 18 és 33 év között változott. Az összeírtakból csak 32 fő ment el szolgálatra, mind 18-20 év közötti, 5 schuknál valamivel magasabb fiatal. A 32-ből 10 nős volt 1809-ben ugyancsak Apátiban 133 személyt találtak alkalmasnak, s közülük 18 redemptus fiatal lett tagja a felkelő seregnek. Mindegyikük az önként jelentkezők csoportjából került ki ezúttal is, miként az a Jászkunság többi helységében is történt, amelyekben mindenkor teljesen idegen és „gyűlöletesnek ítélt” volt a katonaállítás erőszakos módja.68

A személyek kiválasztásával párhuzamosan haladt az anyagiakról való gondoskodás, a lovak, a ruházat és a szükséges kellékek beszerzése. Az utóbbiakról a kerületi (körzeti) parancsnokságok felügyelete mellett rendelkeztek. A ruházatban ezen parancsnokságok saját jelképeiket is igyekeztek érvényesíttetni. Ilyenkor leginkább a több törvényhatóságot egyesítő felkelő sereg ezredese tett intézkedést. 1805-ben a Tiszán inneniek ezredese Gosztonyi János lett Pest megyéből, a bácsiak az első-majort, a Jász és a Kiskun Kerületek az oberstleutinant (főhadnagy) tisztséget adták (Boros Lajos személyében). Ehhez a közös sereghez kapcsolódtak a jászságiak 241 lovassal, a kiskunok 198 lovassal. A 439 fő (zászlótartó Berki István) három escadront képezett, egyenként 146-147 emberrel, akik közé már egy-egy strázsamestert és a 12-12 káplárt is beszámították Ezenkívül minden századhoz tartozott még 5 tiszt és egy orvos és kovács. A Nagykunság - a hajdúvárosokkal tervezett közös divisiohoz - 161 fős escadront állított ki, ugyancsak 5 tiszttel. Ebben Karcag 43, Kisújszállás 28, Túrkeve 29, Madaras 22, Kunhegyes 19,

Vö. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: A Jászkunság szerepe az 1809. évi napóleoni háborúban és az utolsó nemesi felkelésben. In: Szolnok megyei múzeumok évkönyve VII. (szerk. TÁLAS László). Szolnok, 1990. 314. p.

JNSZML Jászapáti Katonaállítási ir. Fasc. 5. No. 5., 12. rsz. 142.; Jászkun Kér. Ins. ir. 1809. No. 446. rsz. 482.

63