Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Nehogy a reakció idejében észrevegye”. Az 1947-es választási csalássorozat Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
sem állt annak útjában, hogy ezen iratok elemzésével feltérképezzük az egykorú események láncolatát és minden eddiginél megalapozottabb számadatokkal járuljunk hozzá a választások végeredménye körül kialakult vita eldöntéséhez. Természetesen ez a kutatómunka nem ment egyik percről a másikra. Szakaszokra kellett osztani, hiszen jelen esetben nem is egy választási csalásról, hanem választási csalások sorozatáról beszélünk. Első lépésben a választás napján leadott hamis szavazatoknak eredtem nyomába, majd ezt kiegészítve a végeredmény kiszámolásakor feltételezett anomáliák vizsgálatával, 2009 nyarán a Múltunk című folyóiratban részben már beszámoltam kutatási eredményeimről.2 Ám a választásokat megelőző, a választójogosultak összeírásakor történt visszaélések esetében perdöntő bizonyítékul szolgáló szavazóköri névjegyzékek, külön-jegyzékek és helyesbítő határozatok elemzését az azóta eltelt időben végeztem csak el. így most itt, ebben a tanulmányban tudok először minden szegmensre kiterjedően helyi forrásokon alapuló körképet adni a teljes csalássorozatról. Mielőtt rátérnénk a konkrét számadatokra, azok jobb megértése érdekében érdemes nagy vonalakban feleleveníteni és egy-két plusz információval kiegészíteni a Magyar Kommunista Párt választásokkal kapcsolatos célkitűzéseit és fontosabb intézkedéseit. A választásokig vezető út Az 1945-ös választásokat követően a Magyar Kommunista Párt, a Független Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt közös nagykoalícióban kormányzott, de a belügyi tárcát már csak a szovjetek támogatásával tudták megszerezni a kommunisták, mivel az első szabad választást a Független Kisgazdapárt fölényesen megnyerte. A kommunisták elsődleges célja tehát az FKgP szétszakítása, parlamenti túlsúlyának felszámolása volt. A „szalámitaktikának” nevezett módszer alkalmazásával a baloldali kisgazdákra gyakorolt hol szelíd, hol erőszakos nyomás révén sikerült fokozatosan kiszorítaniuk legnagyobb riválisuk pártjából a jobbszámyon elhelyezkedőket, akik sorra új pártokat alapítva, vagy egy már létező párthoz csatlakozva így ellenzékbe szorultak. Ennek eredményeként a kommunisták joggal remélhették, hogy a jobboldali szavazatok ezentúl nem egy nagy pártra CSÖNGE Attila: „A hangsúly azon van, hogy ne tiszteljük a törvényeket nagyon” In: Múltunk, 2009. 2. szám. 93-122. p. Mostani tanulmányom ennek a jelentősen kibővített, módosított változata. 432
