Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Nehogy a reakció idejében észrevegye”. Az 1947-es választási csalássorozat Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
esnek majd, hanem több párt között oszlanak meg egy új választás során. így már az MKP számára is elérhető közelségbe került az elsőség megszerzése. Annál is inkább szükség volt erre, mivel a baloldali szavazatokért sem csak egy, hanem két munkáspárt versengett egymással. A szociáldemokratákkal 1947-et megelőzően sem volt felhőtlen a viszony, különösen Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében. A kampány során azonban a kezdeti együttműködési kísérleteket gyorsan felváltotta a kíméletlen küzdelem. A szociáldemokrata jobboldaliak kizáratása saját pártjukból a kisgazdák elleni támadássorozathoz képest csak némi fáziskéséssel mehetett végbe, mert az SZDP-re is szükség volt a kisgazdák elleni össztűzben. 1947 augusztusáig ezért csak a munkásegységet leginkább ellenző Peyer Károlyt szorították ki előbb a pártvezetőségből, majd magából a pártból is. Ő ezután az egyébként törpepártnak számító Magyar Radikális Párt képviselőjelöltjeként indult a választásokon. Érdekes vonása a kommunisták taktikájának az a kétarcúság, mellyel az ellenzéki pártokhoz viszonyultak. Egyrészt támogatták indulásukat, hogy koalíción belüli riválisaikat gyengítsék vele az MKP parlamenti elsősége érdekében. Másrészről ügyelniük kellett arra is, hogy egyik ellenzéki párt se nőjön túl nagyra, veszélyeztetve ezzel a kormánykoalíció abszolút többségét. A kisgazdákból először kiválók által létrehozott Magyar Szabadság Párt felszámolására éppen azért volt szükség, mert már az FKgP számára is kezdett kínossá válni a kormányban maradt .kisgazdákat is megszégyenítő támogatottságuk. A többi jobboldali ellenzéki párt választásokon való indulása elé azonban nem gördítettek akadályt, „csak” választási gyűléseiket zavarták meg kivezényelt munkástömegekkel, a közvetlen tömegakciók módszerével. A legjelentősebb ellenzéki pártok voltak a Pfeiffer Zoltán vezette Magyar Függetlenségi Párt, a Balogh István által alapított Független Magyar Demokrata Párt és a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében listát nem állító, de a Dunántúlon jó eredményekre számító Demokrata Néppárt. Mellettük a Keresztény Női Tábor és a Polgári Demokrata Párt színesítették a politikai palettát. A jobboldali pártok mintájára jártak el az egyetlen baloldalinak nevezhető ellenzéki párt, a Magyar Radikális Párt kapcsán is, mely Peyer befogadásával a szociáldemokraták táborát gyengítette. Az MKP budapesti központjában tartott értekezleten a választások előkészítése tárgyában pontokba szedett feladatok között az utolsók egyike, mintegy mellékesen megemlítve így 433
