Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: „Értünk Kunság mezején”… Táplálkozástörténeti adatok Karcag város 18. és 19. századi irataiból
(konyhai), 3 rosta, 2 teknő, 37 tál, 23 csupor, 37 lábos, 16 fazék, 162 tányér, 9 korsó, 11 fedő, 120 „vaskalán”, 1 tepsi és 1 sütőabrosz.123 Ezt az eszköztárat tulajdonképpen csak apróságokkal lehet kiegészíteni. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint már a 18. században elterjedtek voltak a fém sütő- és főzőedények. A vastepsiről és az üstről már fentebb olvashatunk, de van adatunk bográcsról, és vaslábasról is.124 Az eszközök közül a tormareszelőnek, a mozsárnak, a bárdnak találtuk a nyomait a paraszti háztartásokban, a dagasztó, a gyúróteknő, az üst és a cserépedények társaságában. Meg kell jegyeznünk, hogy a főzésre használt hőálló cserépedényeket a Felvidékről, az iratok tanúsága szerint Gömör megyéből hozták a tót szekeresek, akik búzáért, gyümölcsért adták a portékát.125 A módosabb emberek háztartásában persze finomabb holmik is előfordultak. Kondorosi István (görög kereskedő) házában 1820-ban, például porcelán tányérokat és tálakat vettek leltárba, mártásnak való edénnyel, cukortartóval, aranyozott butellákkal együtt. Nem hiányozhattak persze a kávéivás kellékei, de például a kolbásztöltő sem.126 A 18-19. századi karcagi konyha berendezése kiegészíthető lenne még, de az már inkább a néprajzi vizsgálódások és gyűjtések eredményeiből tehető meg. Végezetül meg kell jegyeznünk, hogy a 19. század második felétől, a vasútvonal megépülésével, a nagyszámú idegen beköltözésével, a kereskedelem adta új konyhai eszközök és új nyersanyagok (pl. egy sor addig ismeretlen zöldségféle) elterjedésével, de leginkább a mesterségszerű ételkészítés (töltelékáru, cukrászat) tapasztalatainak, illetve a szakácskönyvek adta újdonságoknak az átvételével a karcagi (kunsági) konyha teljesen átalakult. Mindent átvett és megtartott, ami bevált és jó volt, mert a magyar ember minden korban nagyon szeretett enni. JNSZMLKg. v. lt. Tanácsülési jkv. 1778. március 18. JNSZML Kg. v. lt. Tanácsülési jkv. 1780. március 15. 128.; Uo. 1793. június 29. 208.; Uo. 1828. február 6. 83. JNSZML .Kg. v. lt. Inquisitiok Prot. 1762-1775. 195. föl. Edénnyel kereskedő tóttal már a 18. század közepén találkoztunk. 1764-ben Ilka Jánosné Szántó Borbála viselt dolgai felől, többek között arról is vizsgálódnak, hogy „a Fazekat áruló Tótnál minemű tolvajságot tett. ” PAPP Izabella; Görög kereskedők a Jászkunságban. Szolnok, 2004. 197-198. p. 157
