Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)

TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: „Értünk Kunság mezején”… Táplálkozástörténeti adatok Karcag város 18. és 19. századi irataiból

(vélhetően máshonnan hozott) gyümölcsöt árult a túri vásárban, ahol meglopták,77 és így tovább.

A gyümölcs tartósításának a vizsgált időszakban az aszalás az egyetlen helyben ismeretes módja. Az aszalt gyümölcsre és fogyasztására is találunk példákat. 1764-ben vallja egy karcagi gazda, hogy „tavaly a' Házoknál volt egy ’Sák aszszu gyűmölts”, azt vágta ki a tolvaj és „jól elvitt belőle”. A tilalom kihirdetése után az aszalt gyümölccsel is tilos volt a kereskedés. Mégis, 1800- ban Ádám Miklósné és Czégény Györgyné tapasztaltattak a házuknál „Aszalt Vad Körtvélyt” és aszalt szilvát búzáért árulni. (Az aszalt szilva helyi elnevezése „vaszók.” Még a legutóbbi esztendőkben is készítették. Kemencében vagy napra kitéve, nagy, kerek szárítókosarakban aszalták. Mikor megfelelő lett, vászonzacskókba rakták, azokat a kamarában rúdra, vagy a falba vert szögekre felkötve tartották. Az almát szeletekre vágva aszalták.) A tanács egy döntése elárulja az aszalt gyümölcs felőli férfiúi vélekedést, mert Ádámnétól és Czégénynétől az „aszalván”-1 lefoglalták „'s az Oskolás Gyermekek között elosztani” rendelték.78 A gyümölcsöket a tanács és a kerületi orvos rendelése szerint csak a piacon lehetett árusítani. Az előbbi hivatal azt kötötte ki, hogy csak pénzért lehet adni-venni, az egészségügy pedig a gyümölcs frissességére figyelmeztetett, és arra, nehogy éretlen vagy romlott portéka kerüljön a kofák kosaraiba.

A gyümölcsöket a kunsági, karcagi ember (a nagyszüleink példájából látva) sosem ette magában, hanem mindig kenyérrel. Nyáron gyakori volt, hogy a meggyből, szilvából (esetleg seprőből) ciberét főztek. A vizsgált időszakból tudomásunk van még a sült és főtt almáról. Ez az 1960-as években még általánosan ismert és fogyasztott eleség volt.79 (Nem tévesztendő össze a szintén közismert birsalmával, amiből kompótot vagy ünnepi édességet készítettek. Ez a gyümölcs viszont a 19. század vége esetleg a 20. század eleje óta lehet honos itt.)

JNSZML Kg. lt. Bírói nyomozódások jkve. 1817. július 31.

JNSZML Kg. Tanácsülési jkv. 1800. május 24. 393.

JNSZM Jászkun Kér. ir. Fasc. 5. 1801. - 1801. január 5. Kelt: Kisújszállás. Komlódi András kerületi orvos írja, hogy a himlőben fekvő betegnek lehet adni „kömény magos levest, etzetes levest mézzel, mindenféle Kása levest, megy és szilva ciberét, sült és főtt almát”. Az orvosi javallatok az itteni konyhák lehetőségeihez lettek igazítva.

143