Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: A jászkunokról női szemmel
szilvát lopnak, tehát fogyasztanak. Félegyházán meggyet szednek a szőlőbeli fáról.43 Máskor Palloczi Éva egy szakajtó barackot cserélt két veder árpáért, hogy legyen a tyúkjait mivel etetni.44 Az étkezésben természetesen nem csupán helyben termelt nyersanyagokat hasznosítottak. A lakosság nagy többsége azonban nem engedhette meg, hogy a „görögboltban”45 költse pénzét élelmiszerre. Ha vásárolt, akkor a helybeli hetipiacon vett ázalékot, azaz babot, borsót, lencsét, köleskását vagy éppen baromfit. A pénzhiányos korszakban alig költöttek élelmiszerre, igyekeztek maguk megtermelni, előállítani mindazt, amit megettek. A közemberek napi táplálkozásáról nagyon kevés írásos adat maradt meg. A gyéren előforduló dokumentumok mellett a helyi étkezési kultúra milyenségére a helyben termelt nyersanyagokból, a konyhai és kamrai eszközök leltáraiból vonhatunk le következtetéseket. A kamrában tárolt konyhai eszközök között szinte minden háztartásban volt szita, rosta, famozsár, vasmozsár, vas tepsi, csíkszedő, vas serpenyő, párszárító, bődön, köpülő. A sódarálót drágasága miatt a kevésbé tehetős szomszédok kölcsönkérték, így több háztartás használta, a drágább fűszereket sem vehette meg mindenki. A hagyatéki leltárakban felsorolt cserépedények legtöbbje mind tárolásra mind főzésre mind az étkezéshez alkalmas volt, ezért szükség szerint hol a konyhában, hol a kamrában tárolták. A konyha a gazdasszonyok hatalma alá tartozott. A módosabb családoknál szolgálólány segített a ház körüli munkában. A valódi gazdasszonyi hatalmat mindig az gyakorolhatta, akinél a kamra kulcsa volt. A kamrakulcs, mivel az élelmiszerek túlnyomó többségét a kamrában tárolták, a házi hatalom státusz szimbólumának számított. A főzés a XVIII. században és a XIX. század elején nyílt lángú tűzhelyen, tüzelőpadkán történt, ahonnan a füst a fölötte lévő szabad kéményen keresztül távozott. Miután a kémény alja mennyezetet kapott, csak a kemenceszáj előtti padkarész maradt meg a vasajtóval, onnan fűtötték a kemencét. Az átalakított, de széles kémény lehetővé tette, hogy a kemenceszáj mellé egy kisméretű katlant, vagy rakott tűzhelyet építsenek.46 BKML Kf. Lt. Prot. Pol. 2. p. 87./1765. BKML Kf. Lt. Benevole fassio 1774. Arc.26 Capsa 2 Fasc.2. N°14. A Jászkun Kerületben az 1850-es évekig a legtöbb boltot az ún. görög kereskedők bérelték. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: Petőfiszállás. Száz magyar falu könyvesháza. Bp., év. n. 158. p. 97
