Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: A jászkunokról női szemmel
Az alföldi lakóházakban a XVIII. század végére elterjedtek a boglyakemencék, melyek fűtőanyaga a szalma, a nád, a kóró helyben termett. A szobában vagy a lakókonyhában gömbölyödő esetleg szögletes kemencék mellett nem egy portán külön udvari sütőkemencék, sütőháznak nevezett építmények szolgálták az ételkészítést. A szokásos étkezés naponta kétszer, reggeli időszakban és estefelé történt, azaz fölöstököltek és estebédeltek.47 A Jászkunságban a XVIII. század végéről vannak utalások napi háromszori étkezésre. A reformkort megelőző időszakban leves főzéséről csak elvétve találunk dokumentumokat a Jászkun Kerület irataiban. A kevés kivétel között említhetjük Félegyházát, ahonnan már 1820-ból konkrét adatunk van rántott leves fogyasztására.48 írásos bizonyítéka a leves főzésnek a helység számadásában többször előforduló „hús levesnek” megjegyzés. A konyhai illetve étkezési edények, tálak, tányérok ennél lényegesen korábbról, már a XVIII. század utolsó évtizedeiből lében főzött, tálalt ételekre, húsokra utalnak. A lében főzött ételek attól kezdve foglaltak el nagyobb helyet a közlakosok étkezésében, amikortól a fatányérokat felváltották a cseréptálak, cseréptányérok. Kisújszállásról még régebbről már 1774-ből húsleves vagy inkább lében főtt hús elkészítéséről tudósít egy, a házasság zökkenőit jelző panasz. Sallai György azért fordult panaszával a bíróhoz, mert a felesége, ha valami kis húst vitetett a székből és azt megfőzte, a húst a maga kapásának adta, s néki, a férjének csak a levét tálalta fel.49 Panaszából kiderül, hogy felesége magának külön sütött kenyeret a liszt javából, a férjének pedig a rosszabbat adta. A parasztember legfőbb tápláléka a kenyér volt. Krumplis-, rozs- vagy rozsos-, illetve fehérkenyér. A pásztorok a rájuk bízott állatok gazdáitól úgy nevezett soros kenyeret kaptak, azaz a gazdák egymás után sorban heti vagy napi váltásban adták a pásztoroknak szánt kenyeret. Amikor már szárazabb volt a kenyér, pirítva fogyasztották. Kisújszálláson éppen a kenyérpirítás miatt égett le 1757-ben a juhkosár.50 A kenyérsütés a gazdasszonyi tudományok egyik legfontosabbika volt, s amint példánk mutatja az asszonyok ellenszegülési fegyvertárában is helyet kapott. 47 KISBÁN Eszter: Étkezések, ételek - új formák és intézmények az újkori magyar táplálkozáskultúrában. In: Romsics Imre-Kisbán Eszter (szerk.): A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. Kalocsa, 1997. 9-24. p. A napi háromszori étkezés az elit kultúrában az 1690-1720 közötti időszakban terjedt el, a közlakosok körében ennél jóval később. 48 Kiskun Múzeum adattára (KM. Ad.) 2002. 14.3. 49 JNSZML Kisújszállás lt. Protocollum inquisitionis 1774. 24-26. p. 50 JNSZML Kisújszállás lt. Vizsgálati jkv. 1757. 98
