Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)
pedig a keleti oldalon található Apavárával együtt, a Nadányi család uradalmához tartoztak. Magyarszállás (Magyarka) a 16. század elején, más részei (Apavára) pedig a Hódoltság idején elbirtoklással, illetve százhatvan évi folyamatos bérlés után a 19. században (Hegyesbor) vásárlással kerültek Karcag város birtokába. Apavára A Hortobágy lapályából magasan kiemelkedő terjedelmes dombról vagy szigetről 1412-ből találjuk az első okleveles adatot. A jelzett évben Garai Miklós nádor hivatalos irattal igazolta, hogy Békés megye tisztikara bizonysága szerint a Keszegestó, Szőlőssziget és Apavára („Apay vára") nevű helyek régi idő óta Nadányi László mester („magister Ladislaus Nadan”) bucsai birtokához tartoznak.9 A Békés megyei elöljárók által említett „régi idő” már a vizsgálat idején több száz évet jelentett. A nevezett birtokon ugyanis a Nadányiak őse Apaj, a tatárjárás idején várat építtetett, itt vészelvén át a mongol támadást.10 A földesúri szállás, a birtok központja később máshová helyeződött és Apavára birtokát a 15. század elején már igazolni kellett. Minden bizonnyal a török hatalom tiszántúli megjelenése (1552) és megerősödése (1566) után vették használatba a településük határát gyarapító karcagiak, szükség esetén meglakva az elhagyott menedéket is. A 17. század közepén az Erdélybe húzódott Nadányi Mihály visszakövetelte tulajdonát. Emberei 1642 nyarán ott legelő ökreik miatt zálogolták meg a karcagiakat." A kunok a nádorhoz fordultak, a palatínus pedig I. Rákóczi Györgynek írt, hogy a hatalma alá tartozó nemeseket az ilyen cselekményektől tiltsa el, ha valakinek a kunokkal szemben panasza van, az nála, a nádornál kérhet vizsgálatot. Az ügy kimenetele nem ismeretes, de Nadányi Mihály 1659-ben bekövetkezett halála után már senki sem háborgatta a karcagiakat Apavára használatában. Az 1745. évi redemptióban nem jegyezték fel a megváltott puszták közé, vagyis ekkor már Karcagújszállás saját határához tartozott. A hagyomány szerint az elhagyott foldvár és a vízfolyásokkal, nádrengeteggel körülölelt szárazulat menedéke és védett legelője egészen a Rákóczi - szabadságharc végéig jó szolgálatot tett. Még 1864-ben is azt írták róla, hogy „régen több nagy erektől és nagy rétségtől körített várformájú sziget, hova a hagyomány szerint a' tatár (ti. a 16-17. századi krími tatár - E.Gy.) pusztítás 9 HAAN L. 1870. 38., Kisújszállás levéltárának (JNSZML) iratai között, az Ecseggel kapcsolatos határvizsgálat iratanyagában 1410.évi keltezéssel szintén megtalálható az oklevél másolata, benne a sziget nevének eredeti formájával „...quod loci Keszeges tó, Szőlős sziget et Apay-vára vocati semper, et ab antiquo ad Possionem Bucsa vocatam de jure pertinis...” 10 BAG1 Gábor: Adalékok a karcagi határ településeinek és birtokosainak történetéhez a tatárjárástól a török hódoltság koráig. In: A szülőföld szolgálatában. Szolnok, 1994. 79. p. 11 11 GYÁRFÁS István: A jász-kúnok története 1542-1686-ig. 4. köt. Bp.1885. 230. p. 56
