Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)
elől menekültek a lakosok... ”I2A folyószabályozások előtti Apavára térségében, a körülötte lévő lapályról és a nyugati szomszédjában elterülő Érbuga nevű rétről 1788-89 telén 22.000 kéve nádat vágtak le.13 Apavára a határ keleti oldalának legmagasabb pontja, ezért a legnagyobb áradások idején sem került víz alá, s ezért a 18-19. században tavaszonként a gulya menedéke lett. Még az 1829-30. évi csapadékos télre következő, addig sose látott, nagy árvíz idején is sziget maradt, pedig akkor a tenger képét mutatta a határ: „... az egész vízből nem maratt egyébb ki (csak) az apavára domb környéke” - jegyezte fel id. Kátai Gábor, - „oda szőrűit a gulya, a városról lábókonn Portzió szénát hortak neki úgy tartották míg szűnt a víz, aztán ki úsztatták... ”14 A Tisza szabályozásával, majd a Hortobágy-Berettyó csatorna elkészültével elmaradtak az árvizek és ezzel Apavára is megszűnt sziget lenni. Az egykori rét 1864-ben már legelő volt, de ugyanebben az évben nyáron el is osztották a földbirtokos lakosok között, s a 19. század végére jócskán előre haladt rajta a tanyásodás. Az Apavára nevet viselő határrész ekkoriban kibővült, mert az eltűnő rét régebben önálló névvel bíró területeit is ideszámították, illetve Apavárához tartozónak mondták. így lehetséges, hogy az 1990-es évek közepéig, a valóságos Apavárától több kilométerre északra található szolnok- debreceni vasútvonalon is volt egy Apavára megállóhely, illetve az ott ültetett erdőt ma is apavári erdőnek hívják. A valóságos Apavára ma szántóföld, amelyen jól kivehetők az egykori vízfolyások medrei és a földvár maradékai. Az Apavára dombon emelt, vélhetően őskori keletkezésű Apavára-halmot kb. két évtizede elhordták. Ma már nyoma sincs.15 Apavára imént szóba került nyugati szomszédja, Érbuga. Ez az észak-déli irányú, hatalmas vízállás a Hortobágy folyó nagy lapálya volt, amely szélesen elnyúló tavat alkotott, de a szárazulat déli szélénél ismét medret kapott és déli irányban folyt tovább. Erre utal Varró László leírása is 1864-ből, amely szerint Erbuga „hajdan nevezetes ér, melyből több erek ágadzván ki, mintegy feje volt 12 PESTY Frigyes kéziratos hclynévtárából. I. köt. Jászkunság. Kecskemét-Szolnok, 1978. 153. p. Az itteni vár emléke ma is élő. 2005 őszén és 2008 tavaszán arrafelé tett határjárásunkkor id. Fazekas Sándor (sz. 1931.) ny. agrármérnök a gyerekkorában hallottak alapján mutatta meg a már száraz érmederben állított állítólagos csapdák, és a „vár egyik bástyájának” helyét. A valóságos vár, legalábbis ahogy a terep jellemzői mutatják, klasszikus földvár lehetett. 13 JNSZML Kg.v.lt. Tjkv. 1789. ápr. 24. 65. sz. 14 S. PÜSKI Anna: Kátai Gábor krónikás könyve. In: Néprajzi tanulmányok Dankó Imre tiszteletére. Debrecen, 1982. 543. p. A gulyával kapcsolatos intézkedéseket a jegyzőkönyv is igazolja. Kg.v.lt. Tjkv. 1830. máj. 3. 252.sz. 15 TÓTH Albert: Szolnok megye tiszántúli területének kunhalmai. In: Zounuk 3. Szolnok, 1988. 349-410. p. Az 1950-es évek végéig a határnak azon a részén élő idős adatközlők (Fazekas Sándor és Sz. Nagy András) még úgy hallották, hogy a vasútvonal megnyitása idején, az ottani állomásnak a jobb hangzás miatt adták az Apavára megállóhely elnevezést. Innen származott át a környékre, a közelében lévő területekre, mert az eredeti Apavára onnan kilométerekre esik. 57
