Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)

ADATTÁR - BENEDEK GYULA: Külső-Szolnok megye az abszolutizmus idején (1849–1860)

megismeréséhez. Ezek közül kiemelhető Benda Kálmán 1983-ban kiadott kronológiája,8 illetve Sashegyi Oszkár kapcsolódó tanulmánya.9 Számos nélkülözhetetlen információ található a Gergely András által szerkesztett Magyarország 19. századi történetét feldolgozó kötet vonatkozó fejezeteiben is.10 E körben külön kívánunk szót ejteni Berzeviczy Albert háromkötetes - elsősorban a bécsi levéltárak anyagára támaszkodó - történelmi munkájáról is, amelynek főként első kötetében találhatunk külső-szolnoki vonatkozású adatokat.11

A feldolgozások mellett az elsődleges források legjelentősebb csoportja természetesen a helyi és országos levéltárakban található. Ilyen szempontból az első helyet foglalja el a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár idevonatkozó iratanyaga, bár ez a dokumentumgyűjtemény - a történelem viharai miatt - sem képes maradéktalanul kielégíteni a témák és az időrendi szóródás vonatkozásában a teljes feltárásra törekvő kutató igényeit. Szolnokról pl. csupán tanácsülési (1849-1871) és tanácskozási jegyzőkönyvek (1850-1851) állnak rendelkezésre a tárgyalt időkörökben. A községek közül Cibakháza (1852-1949), Dévaványa (1849-1850), Kenderes (1849-1950), (1852-1947), (1850-1949), Nagykörű (1849, 1858-1878), Nagyrév (1839-1942), Tiszainoka (1849-1942), Törökszentmiklós (1850-1949) és Zagyvarékas:(1849-1948) rendelkezik a vizsgált időintervallumban keletkezett írásos forrásokkal. Közülük is a legámyaltabb és a legtöbb információt tartalmazza Kenderes, Nagykörű, valamint Törökszentmiklós iratanyaga. Ugyancsak Szolnokon található a Tisza szabályozásával foglalkozó két szerv, a Heves-Szolnok-Jászvidéki Tisza- és Belvízszabályozó Társulat (Jászkisér, 1851-1944), valamint a Közép-Tiszai Ármentesítő Társulat Igazgatósága (Tiszaroff 1811-1945) iratai, továbbá a „Túrkevei Közbirtokosság Iratai, 1858-1928” című iratgyűjtemény, amelyek fontos adalékokat tartalmaznak a kutatás számára. A források fontos csoportját jelentik azok a szolnoki levéltár térképtárában őrzött, ma már döntő részben digitalizált abszolutizmus-kori kéziratos térképek, amelyek Ókécske (1853), Paládics-puszta (1852), Tiszaigar (1860), Tiszaörs (1859), Szolnok (1856), Tiszaörvény (1859), valamint Tiszaszőlős (1858) történetét gazdagítják. Az Egerben lévő Heves Megyei Levéltárban szintén talál a kutató jelentős abszolutizmus-kori forrásokat Külső-Szolnok vármegyéről. Ezek közül a legnagyobb forrásértéket a szolnoki császári és királyi megyetörvényszék iratai (1856-1860) képezik. Az ugyancsak itt található külső-szolnoki kéziratos

8 BENDA Kálmán (foszerk.): Magyarország történeti kronológiája. 3. köt. (1848-1944) Bp. 677- 724. p.

9 SASHEGYI Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár. Bp. 1965.

10 GERGELY András (szerk.): 19. századi magyar történelem (1790-1918). Bp. 1998.

11 BERZEVICZY Albert: Az abszolutizmus kora Magyarországon. 1.-3. köt. Bp. 1922-1932.

229