Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
ADATTÁR - BENEDEK GYULA: Külső-Szolnok megye az abszolutizmus idején (1849–1860)
térképek darabszáma csekély, csupán Tiszaörs (1854), Tiszafüred (1856-1857), Tiszaszőlős (1858), Tiszaörvény (1859) egy-egy térképét sorolja fel a Soós Imre levéltár-igazgató által készített katalógus.12 Végső soron a történetírói szakmának mindezidáig nem sikerült olyan sokoldalú tanulmányt készítenie, amely e korszak és e térség történelmét a maga teljességében tárta volna fel. Ennek fő akadálya az volt, hogy a kutatóknak nem sikerült fényt deríteni a közigazgatás belső folyamataira. Ennek okait jórészt arra vezethetjük vissza, hogy a levéltári dokumentumok között egyelőre nem került elő egyetlen olyan levél, vagy utasítás sem, amely a magyarországi helytartóságtól, vagy az 1. pest-budai kerülettől érkezett volna Szolnokra. Nem találtunk ezen túl olyan iratokat sem, amelyeket Külső-Szolnok adminisztrációja küldött volna a pest-budai kerületnek, vagy éppenséggel a Pest-Budán székelő magyarországi helytartóságnak. Annyi azonban bizonyos, hogy a helyi közigazgatás nyelvezete ekkor már magyar volt, mert a német nyelv már csak belső használatra volt előírt a minisztériumokban, a pest-budai helytartóságban, valamint a közigazgatási kerületekben, míg a kerületek és a megyei főnökök között már csak kívánatos volt a német nyelv használata.13 A kutatók számára felmerülő nehézségek egyrészt a német közigazgatási terminológia helytelen fordításából, esetenként a korszakok időhatárainak meghatározásából származhattak. Ugyanis a pontatlan terminológia használata miatt nem lehetett megállapítani, hogy a megadott időpont mit rögzít: az időszak teóriájának a kidolgozási, a kihirdetési, vagy éppen az életbe lépési idejét? Ellentétes írások miatt nem volt egyszerű feladat a volt „törvényesen egyesített Heves és Külső-Szolnok vármegyék” szétválasztási időpontjának meghatározása sem. Nem lehetett teljes perspektívát felvázolni azért sem, mert sem az 1854-ig működött Törökszentmiklósi járás, de az 1854 után működött Mezőtúri járás adminisztrációjának egyetlen intézkedésével sem találkoztunk még a dokumentumok között. így nem derült ki egyértelműen, hogy 1849 és 1853 között - netalán egyes helyeken még az 1853-as úrbéri pátens után is - működött-e még a jobbágyság intézménye, vagy függésben volt-e még a jobbágyság a felszabadítás helyi megvalósításáig. A magyarországi levéltári anyagokban és feldolgozásokban tapasztalható hiányosságokat igyekeztünk pótolni korabeli osztrák szerzők írásaiból is. Szomorúan kellett azonban tapasztalnunk, hogy e szerzők az 1849 utáni időszak és az abszolutizmus kérdését tabuként kezelték, javarészt elhallgatták. Végül néhány szempont, amelyet a kutatások és e tanulmány megírása során figyelembe vettünk. E tanulmányban szándékosan nem foglalkoztunk a neo-abszolutizmus (1861-1867) általános történetével, s úgyszintén nem 12 SOÓS Imre: Kéziratos térképek az Egri Állami Levéltárban. Bp. 1965. 244. p. (Jelzetek: Tiszaörs: U-390. Tiszafüred: U-368, U-369, Tiszaszőlős: U-393, Tiszaörvény: U-392.) 13 SASHEGYI O. 1965.52. p. 230
