Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)
1836-ban a biztató március után hideg idő köszöntött be, később pedig „igen nagy szárazság járt ... nem termett sem ílet, sem széna sem bor egy szikra se, a égisz nagy ríten nem termett egy szekér tűzre való a szárazság miá, hanem kotútt vágtunk kapával tűzre a egész város, a jószág pedig úgy elfogyott a takarmány nem léte miatt ló, marha teljességgel nem maratt a határon, (a) lovat, marhát, juhot harmadába adták teleltetni túl a Tiszán való embereknek, mert ott volt takarmány elegendő. ” 1837 tavaszán eleinte jól mutatott az idő. „... a ríten temérdek sok vetís és olyan kaszálló (lett) a milyet élő ember még nem látott, ” de május végén nagy árvíz lett és ezt „ mind elseprette ”, ”az Ozes és Beretzfenékben tengeri vetés volt, mind elseprette. ” 1845- ben gyenge tél volt, „gyalog szánon horták haza a rítet, mert a víz mindig árait. ” A tavasz nagy árvízzel köszöntött be és a nyár is esős volt „... a jószág nehezen ílődött a nagy vízen ”. Sok búzát megölt a víz és a mezőn az árvíz után sok sarjút lehetett kaszálni, „ de a ríten nem lett osztás. ” 1846- ban „ lágy idővel ” állt be a tél. „ a rítről tsak gyalog szánon lehetett egy kevés tűzre valót hozni, mert mindig árait a víz... ” 1852- ben „szegény, hó nélkül való tél volt, a nád a réten veszett, nem lehetett hordani semmit se... ” 1853- ban „Be állott a tél igen sok essővel és nagy sárral tartott mind fogytáig, hó nélkül, a tűzre való igen szűk volt, mert (a) ríten vágni nem lehetett, a rít megszabadult tavasszal, hajóról vágták a nádat, akkor télen, tavaszon mindig esett az eső szüntelen. ” 1855-ben „Április 13dikjött el az árvíz, mely igen sok kárt tett, a Benke szigeten felvette a sok kúp nádakat és vissza vitte a rítre a honnan horták. ” 1857- ben „... a tél meglehetős volt, nádat lehetett hordani eleget. ” 1858- ban kegyetlenül hideg, száraz tél volt. „ A nádat a rítrűl szekéren hortuk egész télen tavaszig. ” 1864-ben „Julii 20dikán ment tökélletességre a ríti örökös osztály, akkor húztak nyilat rá (a) tizenkét tized közt, két hóidföldre esett nyóltz öl. ” A feljegyzésekből látható, hogy a rétségben termő nád, a kaszáló, a legelőföld és a járulékföldek mind jelentős szerepet játszottak a parasztgazdaság életében. „Gyalog szánon horták haza a rítet” - írja Kátai Gábor, egy szóban foglalva össze a rétről származó javakat. De nézzük át a rét hasznait és használatát, mert erre a sajátos kezelést és odafigyelést kívánó a területre, szigorú szabályok és előírások vonatkoztak, mint a „Tilalmas” szántóföldjeire. Az utóbbiakkal szemben a rét legelői és kaszálói, disznóbányának megfelelő mocsarai az állattartás helyszínei voltak, s még csak véletlenül sem hanyagolhatok el a nádasok adta építő- és tüzelőanyagok vagy a járulékföldek terményei. Halászat és csíkászat A Karcaggal és környékével kapcsolatos iratanyagban már a 14. században feltűnnek az itteniek halászatával kapcsolatos utalások. 1349-ben az 83
