Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)
Üllő halastó halászatától tiltja el a kunokat egy okmány, 1506-ban viszont a Ladánnyal szomszédos vitás terület elosztásával kaptak engedélyt Karcagig szállás és Asszonyszállás lakói, hogy a Hortobágy megjelölt szakaszában halászhatnak. 1669-ben a polgári hajdúk által lehalászott „halas vizek” (a már említett Üllő) ügyében tettek panaszt és később, a 18. század első felének nagy határrendező vizsgálatai során is rendszeresen vallják a tanúk, hogy az arra alkalmas vizeket halászással, csíkászással és békázással is élték.'06 A rét vizeiben nagy bőséggel szaporodó halakra több régi földrajzi név is utal. Ilyen volt az 1412-ben Hegyesbor hatámevei között említett Keszegestó, a Karcag-Bucsa határán lévő Csuka-halom vagy Csuka-halom sziget, és a Bucsa, Kisújszállás és Karcag hármas határán, ma is ismert Halas, amelyen belül még az 1890 körül készült térképen is megkülönböztették a Kis- és Nagy Halast. Ettől feljebb, de a Karajános-gáton alól, a Hosszúhát és Magyarka között volt a Penevész-sziget, kicsivel a Halason túl, már idegen földön mutatja a térkép, mondja az írás a kisújszállásiak Hortobágyra rakott vészét. A határszéli vizek halászatát a 18. századi határigazítások is megőrizték. Jó halászóvíz lehetett Karcag és Ladány határán a Kuntiszta. Erről az 1647 körül született karcagi Seres Benedek 1725-ben azt vallotta, hogy gyerkőc korában a szépattyával „eleget halászott a Kun tisztáson és még csíkverme is volt az említett szépattyának a kun tiszta mellett egy porongon. Ott tartotta a' csíkot veremben és a' halat haltartóban... ” Ugyanígy emlékezett a 75 éves Fekete Péter nádudvari lakos is 1735-ben. Az ő nagyapja szintén „vészét tartott” a Kuntisztán „és szánnal hordták a Czompót Ladányra... ”106 107 A Kis- és Nagy Halas vizén Karcag, Gyarmat és Kisújszállás osztozott valamikor. Igazi hovatartozását azonban mégiscsak az arrafelé érdekelt halászok tudták a legjobban. Ezért kérte Füzesgyarmat tanácsa Márki Mihály, Perge Sámuel, Gántsos János, Szerepi András és Labontz János karcagi férfiak hivatalos személyek előtti megszólaltatását. A megkérdezett halászok és pákászok eskü alatt vallották: „az első szűk Esztendőben” (1790-ben - E.Gy.) csíkásztak és halásztak a Kis- és Nagy Halas nevű tisztán, s ekkor a „dézmát” a gyarmati bírónak, mint a „Halászó vizek árendátorának” fizették.108 109 A kisújszállásiak pedig a Karcaggal megosztva bírt Rakonczás-szigetnél a Hortobágyot „ vészekkel által rakván, mint Marjalakához tartozandó halászó vizeket, minden tilalom nélkül halászták..., hanem hogy egyik Lakos a másiknak vészit irigységbül el-vágta meg történt. ” 109 A vízfolyásokat leginkább vészekkel rekesztették el, de az 1750-es évekből van adat gyalom használatáról, 1810-ben 106 ELEK Gy. 2004. 32-34. p. 107 JNSZML JKK lt. Polgári perek 1. füzet. No. 9. A Karcag-Püspökladány közötti határper iratai 1724-28 és 1735-ből. I0S JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1807. március 7. 111. sz. 109 JNSZML Kisújsz. v.lt. R.sz. 274. Kiss Gáspár (circ.40 éves) püspökladányi lakos tanúvallomása 1762. július 28. 84
