Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)
térséget mutat az egész.103 Feltételezzük, hogy más földrajzi környezethez szokott hivatalnokok nem is nagyon értették a kisújszállási elöljárók már idézett válaszát a Berettyó ártér hasznairól. A karcagi határ adta gazdasági lehetőségekről szerencsére a hivatalok többször is tájékozódtak az idők során. 1802-ben a kaszálók és a rét hasznai felől érdeklődtek. A szénakaszálásról azt a választ adták az itteniek, hogy közepes termés esetén „a1 nem víz öntötte földön szokott teremni 3. ember kaszálló helyen két, 4. marhás szekér széna, mellyből egy szekérrel meg ér közép áron 5 Rftot. ” Ezek tehát a kaszálónak kiosztható füves területek. Annál érdekesebb a válasz második pontja, amiben a mondott ártér haszonvételi lehetőségeit foglalták össze: „Azon rétes helynek használhatása, melly a' Kardszagi Határral határos, mivel sokszor árvízzel megtelik az áradástól, annak (ti. az áradás) nagyságától, tartósságától 's a' víz jövetelének idejétől függ, mellyet hasznára nézve meg határozni nem lehet, igaz, hogy marhával járni nem mindenkor lehet, de olyankor nádat ád. ”104 A rét igazi hasznának tehát az állattenyésztés (legeltetés és takarmánybiztosítás) elvárásait tekintették, a másik hasznát, a nádvágást csak megemlítik. A válasz szerint a rétes helyeket is értéknek tekintették, igaz, az innen várható jövedelem, haszonvétel mennyiségét és minőségét az árvizek jelentősen befolyásolták, illetve bizonytalanná tették, s ezért sem volt az pénzben kifejezhető. Pedig a rét „terményei”(akár ha szükségmegoldásként is) a megváltott földbirtok arányában osztott kaszáló és a nádosztály, a legelő és a réti szántónyilasok, vetemények is beletartoztak a karcagi redemptus parasztgazdaság felépítményébe, az egyéb haszonvételekből (halászat, csíkászat, vadászat) befolyó összeg pedig a települési kasszát gyarapította. Jó példa ennek igazolására id. Kátai Gábor naplója.105 Az időseb Kátai az 1805-1866 közötti hat évtized említésre méltó városi, családi eseményeit vetette papírra, pár szavas értékelést adva egyúttal a gazdálkodás eredményességéről. Diáriuma érdekes adatokat tartalmaz a réttel kapcsolatban, hiszen az innen származó tennékek miatt annak a sorsa sem volt mellékes. 1820-ban „ Pál napkor úgy lehúzta volt a jég a réten a nádat, hogy csak egy szál se maradt. ” 1830-ban az árvíz „egy nap egy éjjel a város alá jött, az egész vízből nem maradt egyéb ki az Apavára domb környéke, oda szorult a gulya. A városról lábókon Portzió szénát hortak neki úgy tartották míg meg szűnt a víz. ” 103 A karcagiak 1829-ben azt válaszolták egy adatgyűjtő kérdőívre, hogy „Mikor Árvíz ideje van, az egész Határnak fele része öntetik el általa: ha pedig az esmeretes Mirhó Gáttya által - melly ezenn Kerület nagy részének sokba került Fáradsága 's költsége által állíttatott 's tar tátik fel még most is - a' Tisza ki öntése meg nem tartóztatódna, csak % része válna az egész Határnak szárazonn. (!!!) Mikor pedig az Árvíz által el nem borittatik a' Határ az essö, Hó víz, Föld árja (a fakadó víz - E.Gy.) által 1/3 része fekszik a' Hat árbeli Szántó, Legelő 's Kaszálló földeknek a víz alatt. ” In. Tjkv. 1829. február 6. 82. sz. 104 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1802. Május 8. 310. sz. 105 S. PÜSKI A. 1982. 539-550. p. 82
