Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)
határbeli” csárdája. A városi jövedelmek között 1798-ban már említik a „Karajánosnál épített csapszék”-et, s ez a hivatalos neve még vagy fél évszázadig, amíg - először 1852-ben - megjelent a Pingyó csárda elnevezés és az 1890-es évek végén már hivatalosan is így emlegették. Létesítését az 1790-es évek végére tehetjük. A szekerező és állathajtó forgalmat kiszolgáló csárdaépület mellett még egyéb felépítményeket (istállót, szekérszínt, állást etc.) emlegetnek a feljegyzések és jelentős területű legelőt is biztosított hozzá a város (lásd: Tíbuc csárda). A tanácsjegyzőkönyv szerint 1820-ban az elaggott régi csárda helyébe újat építettek. Időszakosan, sokszor évenként változó bérlőinek a szerződésébe (szokás szerint) az épület renoválását, karbantartását is belefoglalták, aminek aztán ki milyen szorgalommal vagy lelkiismeretességgel tett eleget, főleg amikor 1852-ben a közös használatúnak minősített földjét is elvették és 15 ft készpénzzel pótolták. Később a földet visszaadták ugyan, de a csárdát 1886-ban már az összeomlástól féltették, lebontása is szóba került. Mivel az új épület költségeit sokallták, inkább a kijavítás mellett döntöttek. Ez pár évre még megnyújtotta az öreg falak végromlását, de 1896-ra „közveszélyes”, azaz életveszélyes, használhatatlan állapotúvá vált. Nem is lehetett más a sorsa, hiszen mivel a földjét bérbe adták, kocsmáros sem igen költözött bele. További sorsáról egyelőre nincsenek adataink. 102 Ma már nyoma sincs, és a helyét sem jelöli semmi. A rét haszonvételei Az eddig elmondottakból láthatjuk, hogy határunk vizsgálat alá vett déli és keleti része, a határterület mintegy 1/3-a, a maga korában „nagy Rét”-nek titulált terület a Hortobágy folyó és az abból kiszakadó erek, valamint az északi és nyugati irányból érkező vízfolyások árterülete volt. A Püspökladány- Füzesgyarmat-Bucsa-kisújszállási határokon jórészt az év egészében víz alatt álló terület, ettől feljebb az időlegesen elöntött sávot találjuk, amelyen túl, a határ városhoz közelebb eső peremén ármentes részeket találunk. Olyan pusztákat és szántókat, mint például Magyarka és Hegyesbor puszták egy része, de jelentős száraz területet képeztek még az átlagos áradások idején is szárazon maradó szigetek. Mégis, ha jól megnézzük a korabeli térképeket, óriási egybefüggő vizet és mocsarat vagyis a szántóföldi művelés számára elveszett 102 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 198. nov.l.540.sz, uott. Tjkv. 1820. május 8.218. sz., augusztus 7.427, sz., 1852. augsuztus 10. 187., Tanácsülési és Képviselő-testületi jkv. 1886. augusztus 25. 163. sz., Tanácsülési jkv. 1896. febr. 1. 88. sz. A Kisújszállási útnak a csárda melletti szakaszán 1841-ben, 1845-ben is említenek egy fából való hidat és egy 20 öles töltést, 1885- ben pedig Jónás Imre a csárda és a vasút közötti útra (vsz. a Karcagpusztához vivő szakaszra) épített egy hidat. In. Tjkv. 1841. március 27., Tanácsülések jkve 1885. dec. 24. 684. sz. 81
