Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
ADATTÁR - POZSONYI ZOLTÁN 1976–2008
Pozsonyi Zoltán <gj6~zooS „ Jvíors certa, hóra incería.'' A halál biztos, az ideje bizonytalan. Megnyugvásul szolgálhat, ha szép, hosszú, teljes életet zár le és különösen elszomorító, ha egy fiatal és tehetséges történész életét szakítja félbe. Pozsonyi Zoltánt élete rövidsége ellenére is sokan ismerték magas színvonalú, a Jászkunság történetét kutató „nagy öregek” számára is számtalan új szempontot felvető levéltáros előadásai, publikációi révén, vagy akár úgy, mint őszinte, segítőkész kollégiumi nevelőtanárt. 1976. augusztus 16-án született Szolnokon. Édesanyja Csák Erzsébet, édesapja Pozsonyi Béla egyetlen gyermeke volt. Velük élt Zagyvarékason, alapfokú tanulmányait is a helyi általános iskolában végezte, majd Szolnokon, a Varga Katalin Gimnáziumban érettségizett 1994-ben. 1995-ben felvételt nyert a Kossuth Lajos Tudományegyetem nappali tagozatán történelem szakra. Az 1997/98-as tanévben a Történelmi Intézet által rendezett szakhét szakmai vezetője, az 1998/99-es tanévben pedig egyik ötletgazdája, vitavezetője volt egy historiográfiai műről rendezett könyvbemutatónak. 2000-ben történelem szakos diplomát szerzett a Debreceni Egyetemen, majd egyetemi tanulmányai után a szolnoki Városi Kollégium 5. számú intézményében helyezkedett el kollégiumi nevelőtanárként. 2003 tavaszán jelentkezett a Debreceni Egyetem történelmi doktori programjába, ennek eredményeként 2003 szeptemberétől levelező doktorhallgató lett. A mikrotörténeti irányzat szakirodaimának követése, a legújabb magyar és nemzetközi eredmények megismerése érlelte meg benne a gondolatot, hogy a doktori programban ő is a nevezett társadalomtörténeti irányzat módszerével világítsa meg egy jászkun család 150 évét. A Városi Kollégiumból történt áthelyezését követően 2003. augusztus 16-tól segédlevéltárosi munkakörben alkalmazta a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár. A levéltárban töltött négy év során különböző területeken végzett magas színvonalú munkájával vívta ki kollégái elismerését. A legapróbb feladatoktól kezdve a tudományos munkáig mindent ugyanolyan odafigyeléssel és hivatástudattal kezelt, önmagából a lehető legtöbbet kihozva. A kutatószolgálat ellátásától, az iratrendezésen és segédletkészítésen át, a közművelődés területén az iskolás és nyugdíjas csoportok kiállítás vezetéséig, vagy épp valamely politikus számára ünnepi beszéd megírásáig bármivel is bízták meg, feladatait mindig a tőle megszokott alapossággal és lelkiismeretességgel végezte el. A szó legnemesebb értelmében vett igazi történész-levéltáros volt, akinek nem jelentett akadályt akár az MSZMP iratok 328
