Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
ADATTÁR - POZSONYI ZOLTÁN 1976–2008
hónapokon át tartó dobozolása és jegyzékelése sem, hogy időről időre konferenciákon, tanulmányokban adjon számot igazi szerelme, társadalom- és családtörténeti kutatásai legfrissebb eredményeiről. Önmaga számára mindenkor a lehető legmagasabbra tette a mércét, ugyanakkor saját eredményeivel sohasem büszkélkedett, azokhoz magától értetődő szerénységgel, másokéhoz viszont a legkomolyabb megbecsüléssel viszonyult. Jó kapcsolatot ápolt más levéltárak, múzeumok, könyvtárak és első munkahelye, a kollégium dolgozóival, személye, ismertsége az egész levéltár jó hírét öregbítette. Fényesen induló levéltárosi pályáját azonban megtörte, amikor 2007. márciusától az intézményfenntartó anyagi megszorító intézkedéseinek következtében - mindkettőnk, mint fiatal, egyedülálló levéltárosok - munkaidejét napi nyolc óráról hat órára csökkentették. Az önhibáján kívül előállt és majd fél éven át fennálló méltatlan helyzetnek csak egyféleképpen tudott véget vetni. Áthelyezését kérve 2007. augusztus 16-ától ismételten a Városi Kollégiumban folytatta teljes állású nevelőtanári munkáját. Tárt karokkal fogadták, hiszen jól ismerték sokoldalúságát, munkabírását, szorgalmát. A diákokkal való foglalkozáson túl szabadidejében továbbra is folytatta tanulmányait, 2008-ban levéltáros és muzeológus barátai jelenlétében sikeresen megvédte doktori disszertációját „Karrierek, konfliktusok, hétköznapok. Egy redemptus família élete 1745-1867” címmel. Emlékszem, sokan csodálkoztak, mégis szakmai alázata iránti tisztelettel emlegették ekkoriban azt a rá jellemző döntését, hogy nevét változatlanul hagyva külön kérvényben mondott le a doktori cím használatáról. Eközben szüleitől Szolnokra költözött, családalapítást tervezett, úgy tűnt, élete a lehető legkedvezőbben alakul. Ám nem sokkal ünnepélyes doktorrá avatása előtt egy kollégiumi éjszakán teljes váratlansággal, álmában elragadta a halál. Minden ismerőse és barátja értetlenül és döbbenten állt az eset előtt, az okokat kerestük, de egyet sem találtunk, ami elfogadható magyarázatot adhatna a történtekre. 2008. október 29-én szerettei és nagy számban összegyűlt tisztelői körében helyezték örök nyugalomra Zagyvarékason. Csönge Attila levéltáros 329
