Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
ADATTÁR - BENEDEK GYULA: Külső-Szolnok megye az abszolutizmus idején (1849–1860)
örökváltságra.58 Sőt Kossuth Lajos az örökváltási egyezség helyett kötelezőként szorgalmazta a jobbágyfelszabadítást, azzal, hogy a kártalanítást az állam vállalja magára. Az első komoly megoldási kísérlet 1848. április 11-én történt. Ekkor a IX. és a XIII. te. megszüntette a jobbágyszolgáltatásokat és a papi tized fizetését, a XII. te. pedig a földesuraknak állami kártérítést ígért. A végrehajtás azonban felemás módon történt. Ugyanis csak a telkes jobbágyok kaptak földet, a ház nélküli zsellérek tömege semmit nem kapott, de nem rendezték a majorsági földek helyzetét sem. A terménytizedet eltörölték ugyan, de a szőlő dézsmát már nem. Nem intézkedett a törvény az irtványföldek sorsáról, valamint a volt jobbágyok erdő- és legelőhasználatáról sem. Hiba volt az is, hogy 1848. március 23-án gróf Batthyány Lajos miniszterelnök tudatta a megyékkel, hogy az úrbéri szolgáltatások utólagos állami kárpótlása el fog maradni.59 Ez fokozta a nemesség ellenállását. A mai ismereteink szerint a végleges jobbágyfelszabadításról egyrészt 1853. március 2-án a császári és királyi „úrbéri patens,” másrészt a nemesség jogait biztosító „kárpótlási és földtehermentesítési” nyílt parancs rendelkezett, feltételezzük, hogy azonnali hatállyal. Ez a parancs kimondta az úrbéri kapcsolatból és a földesúri joghatóságból eredő jogok és kötelezettségek megszűnését, valamint a volt jobbágyok szabadrendelkezési jogát az éppen a kezükön lévő úrbéri földbirtokok felett.60 A nemes földbirtokosok részére pedig pénzbeli kárpótlást ígért az ország adójövedelméből. Amennyiben azonban elfogadjuk az 1853. március 2-i hatályba lépés időpontját, úgy több válaszra váró kérdés merül fel. Elsősorban az, hogy az 1849/50, az 1850/51, az 1851/52 és az 1852/53 gazdasági években még élt-e valójában a jobbágyrendszer? S amennyiben a gyakorlatban még élt a jobbágyrendszer, akkor miért nem találtunk írásos bizonyítékokat? Miért nem találkoztunk jobbágyösszeírásokkal, tized- és kilenced jegyzékekkel? Amennyiben nem élt, akkor pedig az a kérdés merül fel, hogy mi lett a sorsa a volt jobbágyoknak? Nem tudjuk, hogy mennyiben fogadta el már a szabadságharc előtt és alatt megkötött örökváltsági szerződéseket, hogyan viszonyult az 1848. április 11-i IX-XIII. te. alapján megvalósított jobbágyfelszabadításokhoz, s azokat elfogadta, avagy megváltoztatta? Részben ismeretes a nemesség sorsa is. Az bizonyos, hogy a birtokukat 58 BAGI Gábor: Források az úrbér-rendezés és jobbágy felszabadítás történetéhez Cibakházán. In: Zounuk 19. Szolnok, 2004. 303-340. p. (Tudjuk azonban, hogy Alsó-Mezőtúron 1845-ben, Felső-Mezőtúron pedig 1847-ben szintén megtörtént a jobbágyfelszabadítás (PALUGYA1 I. III. köt. 387-388. p.). 59 BENDA K. 3. köt. 678. p. 60 BENDA K. 3. köt. 710. p. (Erdélyben csak később, 1854. június 26-án volt a jobbágyfelszabadítás.) 272
