Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)
gazdáknak adták haszonbérbe. Az első felosztás hat évre szólt, s nem tudjuk a végére milyen tapasztalatokat szereztek az állandó birtoklásáról, de a terminus lejárta évében, 1840-41-ben árvizes időszak köszöntött be. Később tagosították a határt (1846), majd országos változások és két háborús év következett, vagyis a rét kérdésére nem jutott idő. Látszólag minden maradt a régiben. De csak látszólag, mert 1846 nyarán megkezdődött a Tisza-szabályozás nagy munkája, s 1853-ban nekifogtak a Szolnok-Debrecen közötti vasútvonal építéséhez, ami Kisújszállás és Karcag között a Karajánoson, azon túl a legelőszélen, a keleti oldalon meg a Kunlapos mocsarán át húzódott. A vasútépítő munka elsősorban a töltésépítéssel okozott változásokat a vízmozgásban, de tudjuk, hogy a töltés anyagának biztosításához több útba eső szigetet megcsonkítottak.197 198 199 A közbirtokosság ekkor még igyekezett a rétet megóvni, mert ahogy írták az ,,a' lakosság saját jószágai részére... rendes termésű években is szükséges, netalán leendő szűk esztendőben pedig nélkülözhetetlen, ” de más változások is estek. Az 1850-es években bevezették a földadót, aminek következtében nemcsak a szántók és kaszálók, hanem - a földbirtok arányában - a nádasok és mocsarak után is kivetették az illetéket, egyéb kiadásnak ott volt még az a több mint 81 ezer forint, amit 1846 óta a Tisza-szabályozási költségbe fizettek a földbirtokosok.I9S Ezért születtek azok a városi határozatok, amelyekkel a rét (kaszálók, nádasok és a legelő) használatát csak a (redemptus) földbirtokosok számára igyekeztek korlátozni. Pedig a rét és a réti gazdálkodás ekkor már a végét járta. A Tisza-szabályozás szépen haladt, s igaz 1855-ben súlyos árvíz öntötte el a határt (még a várost is majdnem elvitte), ám annak levonulása után, a következő esztendőben már érezhetővé vált az éltető vízerek megszűnése, elapadása. A paraszti krónikák és a városi jegyzőkönyv is azt jegyzik fel, hogy „1856-tól kezdett a rét kiszáradniA jelenség, a rét kezdődő agóniája komoly gondokat okozott. Ezt tükrözi az az üzenet is, amit 1860 nyarán, a Tisza- szabályozási költségek kirovására válaszoltak a képviselők: ,,a' tiszai védgátak felépítése, 's ezek által a Tisza árjának határunkróli elvonulása ideje óta szerzett tapasztalásunk alapján bátran ki merjük nyilatkoztatni, mikép a' tiszai gátak készítése, 's általában a Tiszaszabályozás nekünk nem csak hasznunkra nincs, hanem az által, minthogy nagy kiterjedésű legelő földeink semmi által öntözve 197 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1853. június 5. A gazdasági gyűlés a vasúttársaság kérésére átengedi a Lente-szigetet a társaság ökrei legelőjének, holdanként fizetendő 3 ft-ért. Mint írják „mivel ezen szigetet úgyis töltésnek fogják a' czélba vett vasút építéséhez felhasználni’ jobbnak látták elfogadni az ajánlatot. A társaság a szigetért 360 ft-ot fizetett (Tjkv. szeptember 5. 221. sz.) vagyis az, 120 holdnyi területű volt. 198 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1856. 516. sz. Tanácsi és Gazdasági gyűlések jkv. 1861. március 20. 110. sz. 199 JNSZML Kg. v.lt. Tanácsi és Gazd. gyűl. jkv. 1856. szeptember 2. 516. sz. Kun Sándor pedig azt jegyezte fel, hogy: „ 1856ba kezdődött a rétünk ki száradni.” Györffy István: Nagykun Múzeum Adattára 669. sz. Kun Sándor családi iratai. 105
