Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)
nem lévén, azóta termékenységüket elvesztették - a vízmedrek és a lapályosabb térek pedig - mellyek az ideig jó minőségű és nagy mennyiségű nádat szolgáltattak - most már posványokká 's tellyesen hasz(on)talanokká lőnek - megbecsülhetetlen károk okoztattak. ”200 A gazdák keserű szájíze érhető. Soha nem látott, megrendítő élmény lehetett látni az eltűnő rétet, az átalakuló tájat, amiben az addig szokásban volt, az ősi tapasztalatra épített gazdálkodás semmit sem ért, új pedig még nem volt helyette. Mindezt tetézték az 1860-as évek elejének aszályai, úgyhogy Varró László 1864 áprilisában papírra vetett földrajzinév-gyűjteménye már a halott rétet idézi fel. Például: Férgestó - a' hajdan benne élt különféle vízi férgekről - jelenleg kotús hely. Orsolya - hajdan igen szép nádat termő rét - ma kotú. Érbuga - hajdan nevezetes ér, melyből több erek ágadzván ki, mintegy feje volt azoknak - ma jelentéktelen vízállás. Apavára - régen több nagy erektől és nagy rétségtől körülvett várformájú sziget - most legelő. Nádas ér - Cseh ér, Sáros ér, Ürmös ér - vízfolyások voltak Botonás - hajdan nagy nádtermő hely - ma száraz. Rakonczás, Kis és Nagy Halas - a' hajdani nagy rétnek egyes részei voltak. Zöldégés (valójában Földégés) - hajdan nagy rét - ma kotús legelő. És így tovább... Ez történt a réttel nyolc év alatt, azaz 1856 és 1864 között. A réti és legelőföldekről 1859-ben térkép készült, három év múlva pedig már az volt a kérdés, hogy a réti földek „bizonyos évre” vagy örökre osztassanak-e fel? Némi előzetes polemizálás után, 1862. március 16-án született meg a határozat ,,a' belső rétek mind mívelés alá vehető részeinek 's azokkal hasonló vízjárta lapossaknak és derekaknak a birtokosok közti birtokaránylagos örökös és mérnök által eszközlendő,, kiosztásáról.201 A felosztás kivitelezéséről 1864. március 9-én kötöttek szerződést Papp Elek mérnökkel. Az erre alakult bizottság június 15-én fejezte be a működését.202 A rét elosztásával 3.000 földbirtokos gazda kapott földet, de tíz éven belül közülük legalább ezren el is adták azt. Bizonyára elunták a feleslegesnek tűnő küszködést, mert haszon még sokáig nem volt az ottani munkán. A száradó területet lefolyástalan posványok, tavak, a haldokló nádasok, gyékényesek nagy telepei borították és az évezredes mocsárvilág helyén mindenütt ott maradt a kotú. A víz, a szabályozatlan Hortobágy, illetve a belvizek nyomán továbbra is sok gondot okozott. Ekkor már a régi réti erek partján, közvetlenül a szántónak, kaszálónak szánt területek védelmére kellett gátakat építeni, de ezeket egy-egy erősebb áradás elmosta, a Bucsa és a Dévaványa felé létesített utakkal együtt. Haszon tehát egyelőre nem 200 JNSZML Kg. v.lt. Tanácsi és Gazd. gyűl. jkv. 1860. július 7. 204. sz. 201 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1859. október 23. 921. sz. Tjkv. 1862. február 15. 148., március 16. 251. sz. 202 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1864. március 9. 115. sz.., június 15. 266. sz. 106
