Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Elek György: A Gergely-halomtól a Karajános-gátig – Tájtörténeti áttekintés. II. rész / 9. o.

gét. Időről időre felbukkant ugyan, mint a szék központja, de gazdasági lehetőségekben és népességében már alatta maradt a mindinkább megerősödő Karcagnak. Az 1660-as évek többszöri hadjárásait még túlélte, de az 1666. évi, a parasztvármegye megalakítását követő vérengzés, a végvári támadások, rablások miatt súlyosbodó helyzet derékba törte a falu fejlődését. A források szerint az 1683. évi tatárjárás tette véglegesen tönkre a települést. Lakosságának egy része Karcaguj szállásra költözött.

63 Bizonyára ennek (is) volt köszönhető, hogy az 1690-es évektől „Kardszagh bírta Kolbászt," mint ahogy Bocsa és a többi környező falu területét is birtokba vette. Pentz összeírásában a kolbászi puszta területét kelet felől, ahol Bócsával és Karcaggal szomszédos jó talajú, termékeny szántóföldnek írják le. Délen, Kenderes és Kakát felé mocsaras és nádas, míg a bánhalmai oldalról ismét termékeny földek határolták.

64 A legelőnek, kaszálónak, s ahol arra alkalmas volt, szántással-vetéssel hasznosított pusztarészt az 1720 évek elején a karcagiak megvásárolták. Az új határokat előbb Csikai János nagykun kapitány jelöltette ki a Törökbori-halomig, de még az évtized vége felé br. Orczy István megbízásából, Borbély Mihály tiszaroffi birtokos felügyelete mellett, újból megerősítették a változásokat.

65 A kolbászi pusztának ez a darabja 1745-ben már, mint karcagi föld ment át Karcaguj szállás birtokába, míg Kunhegyes Kolbász nagyobb részét váltotta meg 9.000 forintért. (Kolbászpuszta értékét mutatja, hogy Kunhegyes saját határáért alig valamivel többet, 9.700 forintot fizetett.)

66 A redempció után viszont - úgy látszik a földeladás és a határkijelölés emléke tünedezőben volt - a kunhegyesiek perre vitték a karcagiak által használt pusztarész tulajdonjogát. Több vármegyéből elősorakoztatott tanúk sokasága tett vallomást, míg kiderült, a határmódosítás mindkét fél tudtával történt és minden maradt a régiben. Kunhegyesen egyébként még a 19. században is tudták, hogy Kolbászpusztán „a Török, Tatár, de főleg a Ráczok által 1690 táján elpusztult Kolbászszék, a Nagy Kun Kerületi székváros állott", melynek lakói Kunhegyesre szállingóztak vissza. „A hely, melyen maga a város egy tó parton, hosszan elnyúlva feküdt, ma Teleknek neveztetik - írják - , hol az eke néha még máig is fordít fel apró ezüst pénzeket...'*

1 Kolbász kunhegyesi területeiből részben szántóföld, másrészt pedig a Mirhó-gátja megépítése és a Tisza-szabályozása után, nagy kiterELEK Gy, "... tsak bujdosás volt életünk...": Karcag és a Nagykunság a 17. században és a Rákóczi- szabadságharc idején. Karcag: Beklen Alapítvány, 2004. CSEH G, 2002. 207. p. Lásd: 11. sz. jegyzet. In: A Jászkunság összefogása. PESTY, 1978. 140. p. Kunhegyes 25