Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Elek György: A Gergely-halomtól a Karajános-gátig – Tájtörténeti áttekintés. II. rész / 9. o.

községek, Kenderessel közös határainak rendezéséről. 59 Talán a határjárás eredményei, esetleg a határvillongás kiújulása 1522-ben nyílt összetűzéshez vezetett. Pest vármegye szolgabíráinak vizsgálata szerint, ekkor hét kun telepü­lés - köztük Kolbász - lakói, fegyveresen támadtak Kenderesre. 60 A váradi püspökség az 1530-40-es években hatalmába kerítette a kolbászszéki községeket, s a kunok általános zúgolódása és elkeseredése közepette, jobbágyi szolgálatokkal, közte majorságok kialakításával terhelte őket. I. Ferdinánd 1548-tól Eger, 1551-től Szolnok vára fenntartására rendelte a királyi korona­birtok Nagykunságtól járó kincstári jövedelmeit, bár mindeközben Fráter György (1551-ben) „élete végéig" birtokként kapta Kolbászt. 61 1552-től vissza­tért az Egerhez rendelt birtokok közé, de a Szolnokon berendezkedő török hatóság is kiterjesztette felette hatalmát. Kolbász és tíz környékbeli nagykunsá­gi falu a szentmiklósi náhijéhez tartozott. Az 1566. évi hadjárat után, 16 kol­bászszéki községben összeírt 416 egésztelkes jobbágyból 33 élt Kolbászon, ahol összeírtak még 3 kapitányt (kun nemest), 9 zsellért és 28 lakatlan házat, vagyis a székközpont addigra korábbi lakosságának mintegy 40% -át elvesztet­te. Három évvel később a török összeírok 59 lakott házat találtak (a történészek joggal vetik fel, hogy ez a defter lehet egy 1560 körül készült adókönyv máso­lata is). 1577-79-ben az egri összeírás 25 egész telken gazdálkodót, 6 zsellért és 25 elhagyott házat vett számba. A kétfelé szolgáló lakosok Egerbe 24 frt 75 dénárt, természetben búzát, árpát, vajat és sajtot, török részre mindenből tize­det, az összeírás évében például 700 kila árpát és 500 kila búzát (házanként további 34 kilát mindkettőből, továbbá házanként 54 dénárt), évi három vágó­marhát és vajat adtak. A török állami adó összege 133,5 forint volt. 62 Tíz év múlva, 1587-ben az egriek már azt jegyezték fel, hogy a valamikori 57 job­bágycsaládból már csak 19 lakja a falut, míg a három év múlva készült defter 40 családról, 86 adófizető férfiről írt, nyilván erős túlzással. (A defter szerint jövedelmet vártak a juhok, sertések, méhkasok, a gabonafélék, káposzta, ken­der, len, hagyma és a kétkerekű szárazmalom után. Vagyis a „főváros" igazi parasztfalu volt.) A tizenöt éves háború Nagykunságot érintő hullámai, nem kevésbé a többször is az Üllő mellett telelő tatárok miatt, a századfordulóra Kolbászszék falvai lakosok nélkül maradtak. Kolbászszállás egyike volt azon tíz falunak, amelyek majd' egy évtizednyi sürgetés, bátorítás, szervezés után hazatértek, s rövidesen - a puszta falvak határát kibérelve - újból felépítették a Kunságot. Úgy tűnik viszont, hogy Kolbász nem nyerte vissza régi jelentősé­GYÁRFÁS 3. köt. 376-377. p.; Okltár. 253. sz. KORMOS, Okltár. 1979. 26-29. p. BAGI G, 2007. 72. p.; GYÁRFÁS, 4. köt. 61. p. GYÖRFFY L, 1956. 30. p.; BOTKA, 1987. 236-237. p. 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom