Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Elek György: A Gergely-halomtól a Karajános-gátig – Tájtörténeti áttekintés. II. rész / 9. o.

de teljesen csak a 19. század közepétől száradt ki. Amikor a városi földek (1852), és a rét kiosztása (1864) után, 1893-94ben a közös használatú legelőre is sor került, a fentebb tárgyalt két területet is feldűlőzték. A mély fekvésű földek zömét továbbra is legelőként lehetett hasznosítani, bár egyes részeken rossz minőségű szántóföldek is kerültek benne. Emlékezet szerint az 1920-as években több gazda is ültetett itt tölgy- vagy akácerdőt, a karcagi és a kunhegyesi oldalon is. A tájba változatosságot hozó erdők azonban az 1960-as évek végén, a '70-as évek elején errefelé is meginduló rizstelep-építésnek estek áldozatul.

55 Illő viszont most már a szóban forgó határrészeknek nevet adó két település Kolbász és Bocsa - történetéről szólnunk. Ez Kolbász esetében azért is illendő, hogy amíg ma „mindössze" dűlőt illetve legelőt takaró földrajzi név, addig a 15-17. században nemcsak a Nagykunság „fővárosa", de egyenest névadója is volt. Kolbász vagy Kolbászszállás A történeti irodalom - elsősorban Györffy György kutatásai

56 - már tisztázta, hogy az 1246 táján Magyarországra telepedő hét kun nemzetség közül, az Olas nemzetség szállta meg a mai Nagykunságot (és térségét). Az egyik nemzetségfő, az 1300 körül élt Kolbaz állandó szállásából fejlődött ki az a falu, amelyet 1395-ben (további kilenc környékbeli szállással és faluval együtt) említenek először az oklevelek.

57 A királyi oklevélben szereplő Kolbázszállás lett a 15. század folyamán az egyik legjelentősebb nagykunsági település és mint ilyen, a tiszántúli kun közigazgatási egység, Kolbászszék központja, (s a nemzetségfő nevének átörökítője). Kolbász szállás tehát a legkorábbi kun alapítású falvak egyike, plébánosát 1470-ben Hegyesbor papjával együtt említik. (Öntött fallal, a 15. század közepén emelt, 17,20 méter hosszú és 8,85 méter széles, kelet-nyugati tájolású templomát, Selmeczi László tárta fel.)

58 A nádor 1521. február 25-én oklevelet adott ki Kakát, Kolbász és Turgonypéterszállása kun Hubai Imre agrármérnök közlése. Az adatközlő szerint legalább öt kisebb erdő (pl. Kerekeserdő, Kolman-erdő) volt a területen, ma már egyik sincs meg. Az '50-es és '60-as évek fordulóján ültették a kunhegyesi határba eső Törökbori erdőt. GYÖRFFY György: A magyarországi kun társadalom a XIII-XIV. században. In: Gy. Gy.: A magyarság keleti elemei. Bp. 1990. 274-304. p. GYÁRFÁS, 3. köt. 525-526. p.; BENEDEK Gy, 1999. 19. p.; GYÖRFFY Gy, 1990. 298. p. BAGI G., 2007. 71-72. p. Az oklevél kiadásával Zsigmond király intézkedik a Csunegyháziaktól elvett birtokok visszaadásáról. SELMECZI László: A kunok temploma. In: Szolnok megyei Néplap, 1979. március 8. 23