Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Elek György: A Gergely-halomtól a Karajános-gátig – Tájtörténeti áttekintés. II. rész / 9. o.

(Mivel ez a határnév Kunhegyesen is használatos, feltehető, hogy az egykori falu jelentős területei estek a kolbászi, később kunhegyesi határba.) A határneveket egyöntetűen Törökbornak, Törökbori-halomnak - illetve „Török Bori halmának"- is mondták a határjárás tanúi. Utóbb - 1864-ben - Törökbori-ér, Törökbori-halom és Törökbori-telek elnevezésű kisebb területekről számoltak be Pesty Frigyes kérdőívén. A Törökbori-telekről szólva Varró főbíró azt is megjegyezte, „hol máig is láthatók bizonyos tégla épületnek maradványai; a monda szerint bizonyos Bori nevű török csapat részéről neveztetvén el, ma legelőül használtatni szokott terület.

50 Törökbor bizonyára a Mirhó-gátja megépítésével szabadult fel az állandó vízborítás alól, s lett ideiglenesen vízjárta legelő. Az ilyen területekről, mint a „ Bikás, a Dráva és a Gergely" környéke (ti. Kis és Nagy fertő) írták a kunhegyesiek később, hogy rajtuk „míg a Tisza kiönthetett gyékény, káka, nád termett, most részint szikes legelő, részint kaszállak".

51 A karcagi tanácsjegyzőkönyv szerint 1844-ben a törökbori gulyakút szorult felújításra, vagyis legelőként hasznosították, ám még négy évtized múlva is jócskán akadt rajta vizes, nádas terület, mert az 1883. évben készült kataszteri térképen a Törökbori-ér mellett, Törökbori-fertő-t találunk, és bejelölték rajta a Törökbori kutat is.

52 A tanácsjegyzőkönyvek szerint az errefelé eső legelőkön az 1860-as években már több olyan jelentős kút volt, mint például a törökbori, kecskeri, köveshalmi gulyakutak, de 1862-ben a bócsai gulya „részére a száraz időjárás miatt a réten újabb kút gödröt ásattak".

53 Törökbor délnyugati szomszédja, a szintén jelentős határpontként emlegetett Dráva-laponyag volt. Kunhegyessel határos, sőt egy része kunhegyesi föld, s éppen ezért többször említett - Kolbászt és Bocsát elválasztó - határpont az 1752-ben indított vizsgálatban. Az emlékezet szerint a 18. század elején már Karcaghoz tartozott, pontosabban a Hármashatár és a Tibocz-laponyag közé eső Dráva-laponyagon is „ kevés lévén (akkoriban) az ember Kún Hegyessen, a' Kardszagiak Marhája járt addigh, sőtt belly ebb is." És amint a gulyás emlékezik: „a' Dráva laponyag körűi szabadossan bocsájtotta, 's legeltette a' Gulyát, mint Kolbászi földön, senki sem ellenzetté..." Később pedig az 1726-28 körül végrehajtott határigazítással, vásárlás nyomán került Karcaghoz.

54 A vízjárta legelő a Mirhó-fok elzárása után megcsendesülő áradások után tisztulhatott le a víztől, PESTY, 1978. Karcag, 154-155. p. PESTY, 1978. Kunhegyes. SZML Karcag v. lt. Tjkv. 1844. június 15. 418. sz. SZML Karcag v. lt. Tjkv. 589; 908. p. SZML Karcag v. lt. Tö. o. II. 3. sz. Határper vallomásai, 1752. jún. 20. Nagy János (circ. 64 éves, Tiszanána) és Apáthy Mihály (circ. 53 éves, szentmihályi) tanúk vallomása. 22