Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Elek György: A Gergely-halomtól a Karajános-gátig – Tájtörténeti áttekintés. II. rész / 9. o.

Györffy István vagy Szűcs Sándor.

45 Az emlékezet szerint, a háború után egykét évig még lehetett benne bort inni, de 1951-ben már megszűnt kocsmának lenni. A teljes egészében téglából készült épületet valamikor 1952 után bontották le, a '70-es évek elején már nyoma sem volt.

46 A Tíbuc-halmon a M. Kir. Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet 1938-44 között csapadékmérő állomást működtetett.

47 Törökbor Tíbuctól déli irányban, a Bikáson túl találjuk a Törökbor nevű határrészt, amely mögött déli irányban a Dráva- laponyag, majd a Hármashatár következik. Törökbor középkori település volt, a mai karcagi határ nyugati szélére esett, de már 1513-ban pusztaként ('Theretbor') szerepel a váradi püspökség említett oklevelében. Az 1780-as évek elején készült térkép szerint magába foglalta a Törökbori telek-mik a Telek-ér által kerített laponyagját, s egy székes terület mögött nyugat felé, a karcag-kunhegyesi határon emelkedett a Törökborihalom.

48 Az 1752. évi vizsgálat során arra is rákérdeztek, hogy valóban ,,a' Tibocz Laponyag volt(-é) igaz határ... Kolbász és Bocsa nevű Puszták között, mind addig míglen a' Törökbori halmon" (1726-28 körül) Borbély Mihály a karcagiak hitvallása nyomán határt nem hányatott? A megkérdezettek öregebbjei állították, hogy a Törökbori-halmot már 1703 körül is a kolbászi puszta határának mondották a korabeli öregek. Balog (alias Nagy) István kb. 54 éves gyomai, korábban kunhegyesi lakos, tanú azt vallotta, hogy az említett határjáráskor a kunhegyesiek is jelen voltak és „Kunhegyes részérül is szinte úgy hányták a határokat, sőt... maga is hányta. Emlékezik arra is, hogy magát a' Tanút, a' Törökbori halomtúl számlálván a' Túzok Laponyag felé a Negyedik határon (ti. földből emelt határdombon) emlékezetnek okáért meg is csapták. "

49 SZŰCS Sándor: Györffy Istvánnal a kun földön. In: Sz. S.: A régi Alföld. Karcag-Túrkeve: Beklen Alapítvány, 2002. 88-93. p. Kiss Károly (Karcag, Kacson u. 39.) nyugdíjas közlése. A csárda utolsó üzemeltetője Tóth Gyula karcagi lakos volt. A Györffy István Nagykun Múzeum Adattára. T. 82. 281. 1-4. sz. SZML Kunmadaras lt. 119. sz. B. csomó No. 5. sz. 4. kérdés; valamint Karcag v. lt. Történelmi okmányok II. 1735-1762.; valamint Térképtár T. 77., a halomról lásd: Tóth Albert, 1988. 369. p. SZML Kunmadaras lt. 119. sz. B. csomó No. 5. sz. és Jk. Ker. ir. Polgári Pörök (Pp.). 1. füzet 2. csomó; valamint Karcag v. lt. Tört. okm. II. 1735-1762. 3. sz. Kolbászpuszta határának kiigazítási pere, „mellyet 1752. június 19-ikén Kunhegyes indított Karcag-új szállás és Madaras ellen ". 21