Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Csikós Gábor: „Gazdák! Ne zárkózzanak el Önök a munkás elől!” (A munkásság érdekérvényesítési törekvései Jászárokszálláson az 1910-es években) / 93. o.

Morva folyók szabályozásában, sőt egy csapatuk 1914-ben, a Duna töltésén dolgozott Szerbiában, úgy, hogy alig tudott az internálástól szabadulni.

20 A borzasztó életkörülmények ellenére, mégsem szegődtek a szociáldemokraták zászlaja alá. Mindez a jászárokszállásiak erős vallásosságával magyarázható. A kisszámú zsidó felekezeten és az elenyésző számú nazarénus közösségen kívül, a község egésze katolikus, mégpedig vallását gyakorló katolikus. Herbert helytörténeti munkájában is megemlítette, hogy a jász ember „a templomba járást, ami a vallásos érzület fokmérője, igen szereti. Ha csak teheti, még a két-három óra járásnyira lévő tanyákról is hazajön vasárnap. ..."

21 Érthető, ha a szociáldemokraták tanításai: „Ne higgyünk a Biblia mondásainak, ne higgyünk a papoknak, ne higgyünk a polgári lapok hazugságainak, ne higgyünk az önző uraknak!"

22 jobbára süket fülekre találtak. Meglepő lehet azonban az a tény, hogy ekkoriban gyenge lábakon állt a keresztényszocializmus is, hiszen az 1906. szeptember 9-én, Jásztelken megtartott gyűlésen Jászárokszállás nem képviselte magát (a belőle kivált Jászszentandrás sem), jelen volt viszont a sokkal kisebb népességű Jánoshida, Jászjákóhalma vagy éppen Alattyán.

23 Az előzményeket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az árokszállási munkásság a politikai szervezettség alacsony fokán állt. Ezen a téren komoly változást az 1910-es évek hoztak, amikor nemcsak hogy megalakult a keresztényszocialista párt, de tagjai közül többet a községi tanácsba is beválasztottak. A jászárokszállási társadalom és a községi tanács A jászárokszállási tanács vizsgálatakor elengedhetetlennek tartom az 1745-ös év eseményeinek rövid felidézését. Ez év május 6-án, Mária Terézia diplomát adott ki, melyben engedélyezte az I. Lipót által, a Német Lovagrendnek eladott Jászság önmegváltását, a redempciót. Nem sokkal ezután sor került a jászberényi közgyűlésre, ahol a községek egymás közt felosztották a váltságösszeget, és a rájuk eső hányadot az egyes lakosokra vetették ki. Ők ennek fejében egyénileg elkülönített földbirtokot kaptak.

24 !0 Uo. 176. p. !1 Uo. 75. p. 12 Földmívelő, V. évfolyam, 22. szám. 1907. VI. 14. 13 GERGELY, 1977. 36. p. !4 HERBERT, 1992. 24. p. 100