Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Három nemzedék – Adatok a szolnoki Scheftsik család múltjából / 81. o.

évfordulóján, az özvegyek között osztották ki.' A harmadik nemzedék Scheftsik István három leánygyermeke a kor szokásainak megfelelően, csupán alsóbb fokú iskolát végzett, majd férjhez ment a család társadalmi helyzetéhez illő, vagyonos és magasabb fokú végzettséggel rendelkező férfiakhoz, akik szűkebb, vagy tágabb környezetükben valamennyien befolyásos személyiségeknek számítottak. Ezzel szemben a három, felnőttkort megért fiútestvér diplomát szerzett, köztisztviselői, politikusi és orvosi pályára lépett. Nagyvállalkozó azonban egyikükből sem lett. Ennek oka, a már eleve megcsappant családi vagyon felaprózódásán kívül, elsősorban a személyes érdeklődés és hajlam hiánya lehetett, mivel édesapjuk és nagyapjuk kiváló üzleti érzékét nem örökölték. Scheftsik Karolin, a legidősebb leánytestvér 1884. július 9-én született, s 19 éves korában, 1903. október 17'-én Adámfi János királyi folyammérnökkel kötött házasságot.

45 Adámfi 1874. március 17-én egy békéscsabai, evangélikus vallású, szlovák nemzetiségű kocsigyáros, Adamik András és az ugyancsak szlovák származású Lipták Mária fiaként jött világra. A tehetséges fiatalember 1903-ban, néhány hónappal házasságkötése előtt, a budapesti József Nádor Műegyetemen, az általános mérnöki karon kitüntetéssel szerzett diplomát, majd két évig az egyetem vízgépészeti tanszékén, mint tanársegéd működött. Egyetemi állásától megválva, a Földművelésügyi Minisztérium szolgálatába szegődött. Előbb a szolnoki, majd a szegedi folyammérnöki hivatalhoz beosztva, vízimémöki feladatokat látott el. Az I. világháború után - valószínűleg a forradalmak idején vállalt vezető beosztása miatt - „B" listára helyezték, ami elbocsátást jelentett számára a közszolgálatból. Ezután Adámfi János, mint magánmérnök működött tovább. 1924-ben több évre Törökországba utazott és Kisázsiában különböző városrendezési, közműépítési munkálatokat irányított. Súlyosan megbetegedve, maláriával fertőzötten Szolnokra került vissza és az 1920-as évek végén Törökszentmiklós, Mezőtúr és Túrkeve határában, a Nagyatádi-féle földreform végrehajtásával kapcsolatosan, földmérési feladatokat látott el. Ezután Szolnokon árvízvédelmi és szenny vízlevezetési terveket készített. Végül Salgótarjánba költözött és a városi főmérnöki tisztséget töltötte be. 1945-ben az ekkor már 71 éves férfi Szolnokon a városi főmérnöki állás elnyeréséért folyamodott, ám a város kommunista polgármestere, valószínűleg nemcsak a pályázó magas életkora, hanem a hatalomváltás után valóságos SZML Szolnok közig, iratai XVI. 4249/1918. SZML Szolnok házassági anyakönyve 155/1903. 99