Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Novák László Ferenc: Redempció – A jobbágy megváltakozás két útja / 9. o.

mindezek ellenére nem érték el a kisnemesség jogállását, személyükben nem élvezhették a nemesi előjogokat sem, például, nem vehettek részt a követválasztásokon, és az országgyűléseken. A törökök kiűzése hatalmas katonai erők mozgósítását tette szükségessé, és tetemes költséggel járt. A bécsi udvar ennek következtében a vissza-, valójában meghódított területek fokozott kisajátítására törekedett. Ennek szellemében hozták létre 1688-ban a Neoaquistica Comissiót, amely minden 1683-tól visszafoglalt területet új szerzeménynek tekintett, amelyet az eredeti földbirtokosok csak jogcímük igazolása és a fegyverváltság (birtokuk értékének 10 %-a) megfizetése esetén vehettek vissza tulajdonukba. Ellenkező esetben konfískálásra került a birtok, s az az udvari kincstár szabad rendelkezése alá került, másnak eladták.

3 A bécsi udvar gyarmatosító politikája előrevetítette a kiváltságos Jászkunság jogfosztását is. A neoaquistica álláspontja szerint, a jászkunok a király cenzualistái, tributáriusai, akik parasztok módjára adóznak. Az egyes lakosok nem rendelkeznek nemesi adománylevéllel, amelyet a Tripartitum megerősített. Mindezek alapul szolgálhattak a kiváltságos állapot felszámolására, jóllehet a Jászkunság szabadalomlevelek birtokában volt. Az uralkodó - mint koronabirtokot - eladásra kárhoztatta a Jászkunságot. Tekintettel arra, hogy fegyverváltság címén csupán töredék összeg - a birtok értékének 10 %-a - került volna befizetésre a kincstárba, ezért a koronabirtok tulajdonosa, a király az eladás mellett döntött, félresodorva a jászkunokat megillető kiváltságokat. 1699-ben elrendelték a Jászkunság összeírását. Ebben már urasági jobbágyoknak tekintették a szabad parasztságot. I. Lipót 1701. július 4-én eltörölte a jászkunok kiváltságait, kötelezve őket a földesúri dézsma megfizetésére és a robot teljesítésére. A Jászkunság eladására a következő évben került sor. Az 1702. május 22-én keltezett adománylevél, 500.000 rajnai forintért biztosította a birtokjogot a Német Lovagrend számára. I. Lipót teljes földesúri joggal ruházta fel az új földbirtokost. Tekintettel arra, hogy a Lovagrend számításaiban csalatkozott - a tőke 6 %-os kamata kevésnek bizonyult más uradalmak jövedelmezőségéhez képest -, 1731-ben eladta a Jászkunságot a Pesti Invalidus Háznak, amely a Széchényi-alapítvány révén már érdekelve volt fele részben a Német Lovagrend vásárlásában. Az eladást rögzítő adománylevelet, III. Károly 1731. április 26-án írta alá. Az új földesúr 1745-ig maradhatott birtokos a Jászkunságban.

45 3 GUNST Péter (Szerk.), 1979. 178. p. 4 KISS József, 1992. 5 KISS József, 1979.45-120,201-210. p. 10