Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Novák László Ferenc: Redempció – A jobbágy megváltakozás két útja / 9. o.

A Jászkunság népe földesúri fennhatóság alá került. Megszűnt a nádor fennhatósága, a Lovagrend, majd a Pesti Invalidus Ház felső kormányzata intézkedett a jászkunok sorsa felől. A Jászkunság földesúri fennhatóság alá kerülése végeredményben nem jelentette a jászkunok teljes jobbágysorba süllyedését, az úrbéri viszonyok megvalósulását, a kötött jobbágytelki viszonyok kialakulását. Ténylegesen cenzuális viszony fűzte a jászkunokat a földesúrhoz, akinek adót, cenzust fizettek a birtokolt földjeik után, megváltották a robotot, cenzust fizettek a kocsma, mészárszék használatáért, valamint kontribuciót adtak. Az insurrectio is érvényben maradt. A jászkun gazdákat egész és negyed telkesekre osztották. Egyesek örökjogon, vétel vagy adomány útján bírták a fundust, amelyhez tartozott a gazdasági szérűskert a település szélén, a határbeli szántóföld, „örökös kaszáló kert". A szőlő is örökös adásvétel tárgyát képezte. Mások a saját fundushoz osztásföldeket használtak, amelyeket a saját munka és igaerő alapján fogtak művelés alá. A határhasználatban az újraosztásos földközösségi rendszer érvényesült. A közös használatú földek is jelentős részt alkottak, kaszálók és legelők formájában. A kiterjedt jászkunsági pusztákat a tulajdonos rendszerint idegen helységeknek adta bérbe. Egészen az 1730-as évekig Szeged, Kecskemét és Nagykőrös bérelte a jász és kiskun pusztákat a Duna-Tisza közén. A jászkunságiak csak fokozatosan tudták visszaszerezni pusztáikat (1730-ig 212.000, 1745-ig további 300.000 kat. holdat vettek vissza saját haszonbérbe).

6 A Jászkunságnak földesúri kézre kerülése - mint hangsúlyoztuk -, nem vezetett a korábban megszerzett kiváltságok teljes elvesztéséhez. Jóllehet a Német Lovagrend nem, de az Invalidus Ház kísérletet tett a majorsági gazdálkodás kiépítésére, de a tervbe vett pusztai állattenyésztő majorsági gazdálkodást nem sikerült megvalósítaniuk. Ez a helységek komoly ellenállásába ütközött. A koronabirtoki jogállásukból következően soha sem mondtak le a helységek az önálló közigazgatásról, tisztségviselőik választásáról, a királyi kisebb haszonvételekről, megőrizték annak bérlési jogát, a földesúri kilencedet, tizedet nem adtak, nem robotoltak. Tehát a jászkunság népe jogi értelemben cenzuális jobbágyságnak tekinthető. Az eladatásukba a jászkunok nem nyugodtak bele, központi kérdés volt a földesúri fennhatóságtól való megszabadulásuk, régi kiváltságaik visszaszerzése. Ennek is tulajdoníthatóan, a Jászkunság nagy lelkesedéssel állt a Rákóczi szabadságharc oldalára, mert a vezérlő fejedelem biztosította számukra régi kiváltságaik visszanyerését. A szabadságharc bukása után, majd a húszasharmincas években újra és újra lendületet vett a redempcionális mozgalom. A küzdelmet siker koronázta. Mária Terézia királynő engedélyezte a redempciót, amelynek oklevelét 1745. május 6-án írta alá. A kerületek vállalták az 500.000 6 KISS József, 1979. 121-168. p. 11