Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Elek György: Üllő, Üllőlapos és Berek – Tájtörténeti áttekintés / 25. o.

képviselő-testület márciusi ülésén javaslatot tett: „míg a gázkút ügye véglegesen rendezve lesz, ideiglenesen valami fürdésre alkalmas módot teremtsen a város a Berekben ".

89 A testület meg is terveztette az uszodát, de annak elkészítése csak a következő évben történt meg. Mándoki Imre viszont kihasználta a lehetőséget és 1928 májusában, a földjén lévő homokgödörben (a berekfürdői községháza korábban tanácskirendeltség - telke mellett, baloldalon volt, mára feltöltötték) fából épített egy medencét. Az új fürdőzési lehetőségnek nagy sikere lett. A következő évben „ egy arra alkalmassá tett homokgödörben ", megépült a város uszodája, amelynek hivatalos megnyitása 1929. július 28-án volt.

90 Az uszoda és egyéb kiegészítő felépítményei - a pénztár, a kabinok - fából készültek. A tómeder egyik felében (a mai strand területén lévő tó délkeleti, ma már kiszárított felén) volt a lépcsőzetesen mélyülő uszoda, ahonnan ki lehetett úszni a tóra, s ennek másik fele csónakázó lett. Az uszoda „szabad folyással", nyílt árkon kapta a vízutánpótlást. Az első 25 x 15 méteres betonmedencét 1930-ban építette a város, a következő 20 x 40 métereset, amelyet fal választ ketté, 194041-ben készítette a város, s hozzá az idők során további földterületet vásárolt, a fürdőben pedig szállodát építtetett. Kialakult, állandó teret kapott tehát a bereki szántók között a fürdő, ami a gyógyvízzel, illetve később a gáz kihasználásával a terület j övőj ét j elentette. Az 1920-as évek végén, azonban még nagyon sok feladat várt megoldásra. Igaz ugyan, hogy Pávai-Vájna Ferenc az 1929. július 27-i kútátadás után nem sokkal, „ az első kúttól 200 méterre, abban a dűlőben, ahol a strand épült, Szabó-féle földön" kitűzte az új fúrás helyét, azonban továbbra is megoldatlan volt, a hatalmas mennyiségű víz elhelyezése.

91 Mint már említettük, a helyi lap nem sokkal a kitörést követően figyelmeztetett erre, 1928 májusára pedig nyilvánvalóan mielőbbi orvoslást kívánt a probléma. Előre látható volt ugyanis, hogy megtelnek „jól laktak" a bereki homokgödrök, a megoldás tehát véli az újság - el kell vezetni a gázkút vizét a városba. Szerencsére gödörből volt elég, így aztán amikor „Balogh homok gödre" megtelt, a város csatornát ásatott és a vizet a „Rápolti homokbányájába" vezettette, de az utóbbi úgy tűnik más talajú volt, mert rövidesen látszott, nem „nyeli úgy a vizet, mint az előző", így várhatóan hamar megtelik.

92 A következő évben sok huzavonát követően, megszületett az elképzelés és elkészültek a tervek a bereki víz elvezetésére. A vizet jobb lehetőség híján a Karcag város keleti szélén található I. számú csatornába vezetik. „A karcagi Berek körül kifli alakban terül el az Üllő ...Az Fürdő lesz a Berekben. In: Karcagi Napló, 1928. március 31. Készül az uszoda. In: Karcagi Napló, 1928. május 5. és 1929. július 28. Karcagi Napló, 1929. november 30. Jól laktak a homokgödrök. In: Karcagi Napló, 1928. május 12. A Rápolti homokgödre nem szomjas. In: Karcagi Napló, 1928. május 26. 46