Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Elek György: Üllő, Üllőlapos és Berek – Tájtörténeti áttekintés / 25. o.

utóbbi években ez, a vízjárás miatt bizonytalannak tűnő terület már állandóan termővé vált és szép búza és kukoricavetések díszlenek benne. A kedvezővé vált helyzetet veszélybe sodorta a bereki mélyfúrású kút, amelynek vizét a városi mérnöki hivatal csak nagy erőfeszítéssel tudta fent, a Berek háton homokbányákba szorítani és gátak között tartani. A kútnak állandóan nagy mennyiségben ömlő vize miatt azonban csak idő kérdése, hogy az addig tárolni sikerült víz betör a bereki hajlásokba, aztán pedig az Üllőbe. A bereki és üllőbeli birtokosok eddig is aggodalommal látták a víz szaporodását ... "'

! Éppen idejében történt a megállapodás a Közép-Tiszai Armentesítő Társulattal, amely szerint a Berek vizét a jó 12 kilométerre levő l-es csatornába vezetik. A nagyszabású csatornaépítés 1929-ben, 200 földmunkás alkalmazásával vette kezdetét. Költségeinek finanszírozására, 15.000 pengő állt rendelkezésre. „Ebből az összegből - írta az újság - a Madárasi út mellett haladva a csatorna meg fogja közelíteni a Tatárülés állomást, vagyis alig marad hátra a kutakig három kilométer. Ez a hátralévő rész azonban a legnehezebb és legköltségesebb szakasz lesz, mert bele esik az Üllőlapos, amely 600 méter széles és mintegy 130150 cm mélységű."

94 1930 tavaszára, a csatorna madarasi út melletti szakasza elkészült. Elkészíttették az Üllő áthidalásának terveit is, de anyagi okok miatt, a víz a tervezett zárt csövek helyett egyelőre nyílt árokban folyt végig a dűlőút mellett (később már, az 1970-es évek közepéig, a falu főutcáján) át az Üllőn a Madarasi útig, ahol centrifugális szivattyú emelte át a csatornába, amely (az utolsó időkben legalábbis) nem az l-es csatornába, hanem a városszéli Marsitóba, illetve attól északra, a Bika temető mögötti záportározóba torkollt. Az Üllőn átvivő szakaszon, 1934-ben 800 méter deszkacsatornát, 1939-40-ben pedig földtöltésre állított betonvályút építettek, kiiktatva így az igen költséges szivattyúzást. Ennek a betonvályúnak a nyoma még látható a bekötőút mellett. A megoldás, amint a korabeli sajtó írja, az utolsó előtti pillanatban érkezett. A homokgödrök már színültig megteltek, s kevés híja volt, hogy a nagy meder egy része, kényszerűségből újból tó legyen, főleg azt követően, hogy a második kutatófúrás is hévízre bukkant.

95 A gazdasági válság okozta pangásban a fürdő, ha keservesen és nehézkesen is, de mégis alakulni kezdett, s a területén nem csak a fürdőzés helyszínei (medencék, kádfürdő, kabinok, pénztár), de a vendéglátás más felépítményei (étterem, szálloda, vendégházak) épültek. A gáz kihasználását segítette elő az 1938-ban megépített 1.800 méter hosszú kőút, amit az örökösen Veszedelembe kerül az Üllő. In: Karcagi Napló, 1929. november 20. Kezdetét verte a csatornaépítés munkálata. In: Karcagi Napló, 1930. március 1. A Berek vize folyik lefelé. In: Karcagi Napló, 1930. április 19., Siker a második gázkútnál. In: Karcagi Napló, 1930. július 30. 47