Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)
TANULMÁNYOK - Elek György: Üllő, Üllőlapos és Berek – Tájtörténeti áttekintés / 25. o.
A 18. század első évtizedeiben úgy látszik még nem barázdálta szántás, egy 1736-ban felvett tanúvallomás pl. méhkaptárakat említ itt. 68 Bár a 20. század elején keletkezett a következő megállapítás, de a korábbi évszázadok alatt szerzett tapasztalatokat mutatja: „A Berek talaja teljesen elütő a határ többi részének talajától, mert míg amazok kötöttek, addig a Berek földje porhanyós, homokos, fák ültetésére nagyon alkalmas. " 69 Jól tudták ezt Madarason is, hiszen a 18. században ide telepítették a község egyik ma is meglévő szőlőskertjét. Egyébként vegyes hasznosítású határrész volt, legelőt, kertet és szántóföldeket egyaránt találunk rajta. Beregszászi Pál 1817-ben készült térképe 70 szerint az itt előforduló földrajzi nevek az alábbiak: A Madaras településhez közelebb eső rész a „Kis Berek", a karcagi határral közvetlenül szomszédos terület a „Nagy Berek". Az 1794. évi határjárás szerint az Üllő nyugati partjától, a Kardszagi út mellől, a keleti mederparton, a Füredi út mellett emelt határjelig 5.242 öl = 9.938,83 m hosszú volt a határ. Ebből az Üllő nyugati medre 216 öl = 409,5 m, a keleti medre 460 öl = 872,16 m. A Berek szélessége a két meder közt 4.566 öl = 8.657,13 m, amelyen a 37. határjelnél, az Üllő nyugati (belső) partjától számítva 1.339 ölre = 2.538,74 méterre van a Ködszállás—Orgondaszentmiklós—Madaras-i hármashatár. A Kis Berekben található a „Közönséges Legelő" után a „Pap fertő", a „Nagy Kert", a „Berek halom". A két Berekét nyugati oldalon a „Hosszú fertő" nevű vízállásos hely választja el. Ilyen érmaradvány a karcagi berekben is volt, mint 1936-ban írták, „erek futnak végig rajta, melyek hóolvadáskor megtelnek vízzel" J { Ezek a természetes mélyedések, medrek - mint írják is - gyűjtötték össze a csapadékvizet, s tárolták, vagy vezették az Üllő medrébe. A Nagy Berekét a madarasiak több dűlőre osztották, s a térkép szerint a terület déli oldalán is volt egy halom, amely 1853-ban a Csatári-halom nevet SZML Kunmadaras lt. Tan. jkv. 1736. június Tanúvallomások. „Tudja-é á Tanú - szól a kérdés - hogy ezen a Nyáron és Őszön is a' melly kas méhek váltanak a' Tornai útton túl úgy a Fábiánkai földön és a Beregben is kicsoda verte volna fel és kicsoda hozott volna onnét mézet?" A tanúk Varga Andrást említik és egy asszonyt, hogy „a beregbül" egy fazék szín mézet illetve „veres disznó tökben lépes mézet" hoztak. Berek vagy Bereg? In: Karcagi Napló, 1936. december 12. SZML Térképtár T. 287. Beregszászi Pál: Privilegiált Nagy Kun Madarassá Határán fekvő st. térkép 1822. Lásd: 69 sz. jegyzet 41
