Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Elek György: Üllő, Üllőlapos és Berek – Tájtörténeti áttekintés / 25. o.

rétekkel". A 17. százvA legvégén tehát már nem volt ott említésre méltó erdő. A Berek területén egyébként a térképeken több régi vízfolyást, kisebb, elmocsarasodott érmaradványt találunk. Ezek a terület belsejéből vezették a vizet az Üllőbe. Ilyenek pl. az 1817. évi térképen feltüntetett „Hosszú fertő", vagy a mára tóvá lett érmeder a karcagi Berekben.

39 Üllőlapos Már említettük, hogy az Üllő földrajzi név az itt birtokos Árpád fiak egyikének nevét őrzi.

40 A Tisza-szabályozás okozta természeti-környezeti (mikroföldrajzi) változások ismeretében, talán el sem csodálkozunk azon, hogy a ma mezőgazdasági művelés alá fogott szántóként, kaszálóként, legelőként egyaránt hasznosított, itt-ott erdősített Üllőlapos, hatod félszáz éve halászóvíz volt. Pedig ez az igazság. Igaz, a 19. század második felére teljesen eltűnt, s az itt élők már csak a tó helyén eltünedező mocsárra emlékeztek. A kor krónikásai, pontosabban a szájhagyomány igyekezett egyik legrégibb (ti. honfoglalás-kori) földrajzi nevünknek is hihető, és a terület tulajdonságaiból könnyű szerrel megmagyarázható eredetet adni. Pesty Frigyes Helynévtárában ezt olvashatjuk: „ Üllő lapos - ez egy gyűrű alakú, lapos, hajdanában víz állás 's nádas volt, 's a' mint a' mostani fekvése mutatja, ha bele víz folyt, az onnan vissza nem mehetvén megűlepedett, 's hihetőleg innen veszi nevezetét - vagy onnan, hogy a' vad madaraknak éjjeli ülő helyűi szolgált. "

41 Az igazság azonban mégis az, hogy a Györffy György említette személynév továbbéléséről van szó. A medret és környékét ugyanis ötszáz évvel korábban, még élő tóként is így hívták. A földrajzi név először I. Lajos király - egy Gyulafehérváron 1349. november 5-én kiadott - oklevelében fordul elő. Az oklevélben a király az Abád és Tomajmonostora falvak vidékén lakó kunoknak megtiltja, hogy István, Szörényi bán ottani birtokait háborgassák, köztük „Illev"=Üllő nevű halászóhelyét („Piscinam suam Illev vocatam") törvénytelenül birtokolják.

42 Azon nem kell csodálkoznunk, hogy az Üllő körül megtelepedett falvak lakossága, az akkor még vízzel teli, és a meder északi szára felől, a mai kunkápolnási mocsarak felől, valamint a Tisza irányából érkező erekből (s más vízfolyásokból) folyamatosan vízutánpótláshoz jutó holtágat, igyekezett minél jobban CSEH Géza: A Nagykunság leírása az 1699. évi Pentz-féle összeírásban. In: Zounuk 17. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Evkönyve. Szolnok, 2002. 201-207. p. SZML Térképtár T. 287. valamint K. 16 és K. 17. megfelelő táblái A főváros közelében lévő Üllőt 1318-ban Vllw, 1332-ben Illev és Illeu alakban említik az oklevelek. In: GYÖRFFY György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. IV. köt. Bp. 1998. 562. p. PESTY F. 1978. Madaras válasza a Pesty kérdőívére 159. - Karcag válasza a 151. oldalon GYÁRFÁS I. 1883. 3. köt. 75. oklevéltár 33. sz. 34